Találkozó - Josai Követség

Mizuta néni, a Josai Egyetem igazgatója

Június 21 (csütörtök)

Japán tanárnőm mondta, hogy az egyetem igazgatónője és a két fő kar igazgatója megérkezik Magyarországra, hogy az ösztöndíjasokkal személyesen is találkozhassanak.

A találkozó az Intercontinental Szállóban volt. Kissé nagyon nem az én szintem, még soha nem voltam ilyen helyen. Meg is voltam rendesen illetődve, és nem nagyon lehetett akár 2 négyzetméterbe is beletenni a mozgásteremet. Követtem, akit kellett. Hála az égnek nem voltam egyedül, egy harmadéves társam is ott volt, és még egy MA-s lány a Károli Gáspár Református Egyetemről. Mi voltunk az első kör, mi hárman. Egy tárgyalóterembe megérkeztünk, leültünk. Velünk szembe az igazgató asszony és a társigazgatói, titkár és titkárnő. A beszélgetés végig japánul volt. Érteni értettem, de megszólalni már bajos volt. Amit muszáj volt és kellett is azt kinyögtem, de az agyam már nagyon le volt fáradva (főleg a testem…majd’ 6 óra folyamatos tánc után), így szerencse többet nem is vártak el tőlem, éppen ott.

Ami nekem nagyon de nagyon nem volt jó, hogy ki voltam sminkelve, nagyon. Ugyanis a találkozó előtt táncórám volt és felvettük a versenyvideónkat, amihez ugyebár kellett a smink. Viszont a sietés miatt nem volt idő lemosni, így rajtam maradt. Ennek az lett az eredménye, hogy igaz, senki se szólta meg, de az igazgató uramtól kaptam egy olyan megjegyzést:


"あ、マンガみたいですね。 (Á, olyan, mint egy manga figura!)"

Erre kétféle reakcióm volt:

1. aranyosan elmosolyodtam és meghajoltam.
2. Belül szétvetett az ideg és a szégyen. A japánok - tudtommal - nem nagyon szeretik a hivalkodó megjelenést.

+1. Szakadtam a röhögéstől már utána, mert az oké, hogy a magyarok lejapánoznak/lekoreaiznak, de hogy a japánok lemangafiguráznak, na az már….. (jó, jó, csak egy japánról van szó).


A találkozó jó volt. Elmondták, hogyha bármi kérdésünk lenne, nyugodtan írhatunk és kérdezhetünk. Az igazgató asszony is nagyon kedves és közvetlen volt. Készült kép is (csak nem tudom hova teszik fel). Kaptunk egy csomó névjegykártyát, egy tollat és egy kitűzőt is. :)

A papírok rendezése folyamatban. (nem kis menet lesz)

Olvass tovább

A Kezdetek Kezdete

Ren csapzott hajával futott a sötét erdő közepén, bele-bele gabalyodva a félelmetesebbnél félelmetesebb bokrokba és fák ágaiba, rohant és csak rohant és csak….. khm…. szóval, ez nem egy ilyen történet kezdete lenne. :D

Anno, második év elején én aztán megfogadtam: “Jövőre nem leszek itt.” Ennek okán, már elkezdtem a felkészülésemet a különböző ösztöndíjak keresésére, esetleges felvételi írásbelire. (Igazából, ha nagyon szemét akarok lenni - de esküszöm nem fellengzőségből, csak valakinek még innen sem tudtam elmesélni - már gimnázium 4. osztályában legjobb barátnőmmel, Katával/Suholinnal egyik nagyon jó tanárunk közreműködésében ellátogattunk a Japán Nagykövetségre, és már akkor tudtam, hogy van az egyik ösztöndíj és arra kéne készülni…..) A felkészülés nem nagyon jött be, mert az első ösztöndíj nem sikerült (álá Mobusho). Próbálkoztam még egy nyári koreai ösztöndíjjal is (a minorom/kis szakom az egyetemen a koreai), de sajnos az sem sikerült. Már teljesen feladva az egészet, és készen állva a szakdolgozat témán való agyalásra, jött a lehetőség, hogy a Josai egyetem ösztöndíjára lehetne pályázni.

Volt egy dátum megadva, hogy aznap lesz ilyen tájékoztató féle valami, ám arról nem tudtam, hogy egyben felvételi elbeszélgetés is lesz, ahol magyar részről kiválasztják a lehetséges alanyokat. Teljesen lefagytam, nem készültem én ilyenre, de bementem és elbeszélgettem. :D.

Na és ennek hozománya lett az, hogy most június 14-én megjött a hír, hogy mehetek. Viszont nem móka és kacagás a történet, mivel csak félig támogatott ösztöndíjat kaptam. Ez annyit tesz, hogy az egyetem támogatja a tandíjamat és az ott lakhatásomat, de “zsebpénzt” nem ad. Szóval, aki ez után a kis iromány után a legszívesebben egy kút mélyére dobna, kérem ne tegye. XD

Összegezve: megyek tanulni Japánba egy évre. Ahol tanulni fogok, Saitama (Tokiótól északra, tőle egy órányira), Josai University, Faculty of Business Administration.

Aki bármi késztetést érez arra, hogy megverjen, elszámoljon velem, vagy esetleg elbúcsúzzon, megöleljen, jót beszélgessünk még, annak szeptemberig állok rendelkezésére (kisebb nagyon időközönként) :D

Olvass tovább