Most már kitapasztaltuk, hogy ami szabad, az a péntek és a szombat, vasárnap pedig tanulunk. Úgyhogy pénteken (szept. 2.), amint letelt a munkaidő, a nyakunkba vettük a hegyet, vagyis az ottani buddhista templomot, a Bongvon-szá-t. Nagyon közel van, mászni kell egy kicsit, de ez is itt van egy köpésre és jó a hegyi levegő is. Határozottan. Én már voltam kolostorban, de Kriszti még nem, úgyhogy neki nagyon jó élmény volt. Hatalmas, komolyan. És ami a legfontosabb, hogy most sikerült elkapnunk egy délutáni közös éneklést is, ami gyönyörűen hangzott (videók nem a blogon lesznek, hanem máshol, de még nem tudtuk beütemezni, hogy azokat is összevágjuk, de készülünk ám :D). Más sajnos nem tudok róla mondani, mert ezt látni kell. Amit szerintem én nem fotóztam le a végén az az, hogy a szerzetesek végül kocsiba gyűltek és úgy mentek haza. A szent és a profán találkozása. Vicces volt látni!
Szeptember 3-án, szombaton találkoztunk Andikával megint és nyakunkba vettük a Gjangbukkung palotát, Inszádong-ot, és ott a környéket. (Utólag kiderült, hogy a palota is 5 percre van tőlünk busszal....). Van egy olyan szolgáltatás, hogy gyönyörű hanbokokat lehet kibérelni, egy órára vagy akár egy egész napra, és abban lehet császkálni ide-oda, ezen a részen. Egyszer ki kell próbálnunk nekünk is, mert olyan gyönyörűek voltak azok a ruhák!! A palotában immáron harmadjára tehettem látogatást, de most tényleg teljesen bejártuk és találtam könyvtársat is, hwarangos könyvvel, úgyhogy ha szépen letisztázódtak az életkörülmények, jövök vissza kutatni!
Inszádongban ugyanabban az étteremben ettünk, mint anno én három éve, Angyalkáékkal, szóval jött a múltidézés. :D Még sétáltunk egy keveset és megejtettük életünk első Bingszu-ját (tradicionális koreai jeges-fagyis desszert). Nagggyon finom volt! Elsétáltunk utána még a Kyobo könyvesboltba is. Hát, eskü nem ismertem rá. Semmi nem ott volt, ahol múltkor (hagytam XD) láttam, úgyhogy kicsit össze voltam keveredve. De jövünk mi még vissza ide!
 |
| "Ahogy az ember alkotja a könyvet, úgy a könyv is az embert." |
Ezután szépen hazamentünk, majd Krisztitől elváltunk, mert szegénykém megfázott, és inkább hazament pihenni, én meg Andi pedig elmentünk moziba! Bezony ám, az első két hétben megejtettem az első mozizásomat is! Amit néztünk: Puszánheng, vagyis Vonat Puszánba. Ez egy zombiapokalipszises koreai film. Jók voltak a zombik, tényleg nagyon élethűek, a 85%-át megértettem a filmnek, amit tiszta jó, csak közben olyan sokszor volt szívrohamkapás közeli élményünk, hogy Andival szorítottuk egymás kezét az egyes jeleneteknél. Ez egy koreai film volt. Aki ismeri a koreai filmeket, az tudja, hogy miért emelem ezt ki. Aki nem, annak mondom, hogy a koreaiak hőn szeretnek szereplőket kinyírni. Nem egyet, többet. Szépen. Fokozatosan...úgyhogy fájt is a film.
 |
| Pusanhaeng - ment a falra! |
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése