 |
| Az utolsó reggeli a Songyi rezidencián, annyira cuki, hogy belehalok! |
Songyi-tól könnyes búcsút vettünk (a frászt, úgyis találkozunk még, rengeteg terv van a tarsolyomban) és nekiindultunk immáron egyedül, a nagy kofferekkel a metróállomásra. Útközben hihetetlen módon segítettek nekünk fel-le tenni a csomagokat a buszra, amiért nagyon hálásak vagyunk. Eljutottunk a Szöul állomásra, ahol próbáltuk kibogarászni a buszmegállókat, hogy mégis honnan megy a mi buszunk, de sikeresen megtaláltuk a 7024-es buszt, ami a Bongwonsa buddhista templom irányába ment.
 |
| Ó, hello szia Star Trek! |
Lepakoltunk, kipakoltunk, elpakoltunk és már be is foglaltuk a szobánkat.
Netünk viszont nem volt. Krisztinek volt esze és hozott internetkábelt, úgyhogy azzal sikerült szereznünk egy gépre. Gyorsan meglestük, hol van a közelben Daiso (japán üzletlánc, de itt is van és ez a helyi 100 forintos) és nekiindultunk felfedezni a környéket. Találtunk nagyon sötét helyet, kórházVÁROST. Ja, lehet ezzel kéne kezdeni. Szóval ugye a Yonsei Egyetemen vagyunk, amit 1885-ben alapított Underwood bácsi. Az amerikai egyetemekhez hasonlóan ez is egy egyetemváros, szóval az összes kar egy helyen van. Van buszjáratunk az egyetemen belül, és még kórházunk... kórházaink is! Konkrétan kórházvárosunk van, a Severance Kórház komplexum, ami nagyon, de nagyon durva látvány. Nagyon modern, csak nem épp felemelő érzés benne sétálni. Egyszer eltévedtünk benne, mert bankot kerestem, beváltani a pénzemet, de hát be volt zárva, mert vasárnap volt (28-a). Úgyhogy a hipochonder énem megnyugodhat, ha ki is nyuvvadok itt, gyorsan el tudnak hozni ide.
Miután bejártuk félig meddig a kampuszt (negyed részét), mentünk el Daiso-t keresni. Közben megtaláltuk az egyik Shinchon állomást és egy plázát, aminek csakis az ötödik szintje üzemel, mint mozi. Hát ennél szebb már nem is lehet az élet, 10 percre kórház, mozi, és mint később kiderült kész bevásárlónegyed és metrómegálló. Ok. Meg vagyok elégedve, köszönöm! Csak az a fránya koli ne lenne ennyire drága.
 |
| Vad Kriszti megjelenik, a balkonról tökéletes kilátásunk volt keményen 5 napig, mikor is készen lett a mellettünk épülő másik koli napelem panelteteje. Így kilátás az nincs, de hallásértés gyakorlás van, mivel mindig halljuk a munkásokat, ahogy beszélgetnek. :D |
Netünk viszont nem volt. Krisztinek volt esze és hozott internetkábelt, úgyhogy azzal sikerült szereznünk egy gépre. Gyorsan meglestük, hol van a közelben Daiso (japán üzletlánc, de itt is van és ez a helyi 100 forintos) és nekiindultunk felfedezni a környéket. Találtunk nagyon sötét helyet, kórházVÁROST. Ja, lehet ezzel kéne kezdeni. Szóval ugye a Yonsei Egyetemen vagyunk, amit 1885-ben alapított Underwood bácsi. Az amerikai egyetemekhez hasonlóan ez is egy egyetemváros, szóval az összes kar egy helyen van. Van buszjáratunk az egyetemen belül, és még kórházunk... kórházaink is! Konkrétan kórházvárosunk van, a Severance Kórház komplexum, ami nagyon, de nagyon durva látvány. Nagyon modern, csak nem épp felemelő érzés benne sétálni. Egyszer eltévedtünk benne, mert bankot kerestem, beváltani a pénzemet, de hát be volt zárva, mert vasárnap volt (28-a). Úgyhogy a hipochonder énem megnyugodhat, ha ki is nyuvvadok itt, gyorsan el tudnak hozni ide.
 |
| Közelben lévő kisboltok és éttermek sokasága |
 |
| Severance Kórház egy részlete |
A Daiso-t megjártuk, bevásároltunk szükséges takarítószereket, nasit, szükséges izéket, ami kell a túléléshez, kinyaltuk a szobát még egyszer, a biztonság kedvéért majd elindultunk valami vacsorát keresni. Rátaláltunk a Ddalkikol nevű helyre, ami a törzshelyünk lett azóta, és jóóól megraktuk a hasunkat, elfogadható áron.
Aztán gondoltunk egyet és nekiestünk este, sötétben megkeresni, hogy mégis hol lesznek az óráink. Ugyanis alapjáraton a nyelviskola szembe van a kolinkkal. Öt percre se. De mi nem ott leszünk, mert mi KF-es VIPesek vagyunk, akiket el kell izolálni mindenkitől (végtére is jó helyen vagyunk, szóval nincs hiszti). Először a hosszabb úton mentünk, erdőn mezőn és titkos ösvényeken keresztül, azt se tudva, hogy mégis melyik országban vagyunk jelenleg, Narniában vagy Koreában, de végül megtaláltuk. A fő-fő épületet és a fő-fő kaput összekötő sztráda mellett vagyunk a föld alatt. Jaja. Mivel az egész sulit egy hegy lábára építették van nem egy épület, ami a föld alatt van. A kolink is felfelé 7 emelet, lefelé 4.
Miután megnyugodtunk, hogy tudjuk, hova kell majd menni első nap, visszaindultunk a rövidebb úton és az tényleg jobb volt. Még mindig Narnia, de kellemesebb volt a lábnak. Nagyon, de nagyon, de nagyon tetszik a kampusz! Este hazaestünk fáradtan és bevillant, hogy mi holnap szintfelmérőt írunk. Jahogy. Úgyhogy gyorsan alvás volt.
29-én meleg, de esős napra virradtunk, a lábam istenesen fájt, de menni kellett megírni a tesztet. A termet elsőnek nem találtuk meg, csak egy pár kínait láttunk a folyosón, de végül egy nyugati lány segítségével betévedtünk a nagy terembe. Vártuk az eligazítást, és mikor idő lett, nem történt semmi. Eltelt öt perc és egy cunaminyi kínai özönlött be a terembe. Mondom jó. Aztán kaptunk egy-egy papírt, hogy hova kell mennünk, ahol a tesztet fogjuk írni. Kriszti és én külön terembe kerültünk, úgyhogy sok sikert kívántunk egymásnak és mentünk meghalni. Bejött hozzám egy férfi tanár és kiosztotta a vizsgalapokat. Megmondta, hogy szóbeli és írásbeli része van a dolognak, és csak addig csináljuk, amíg tudjuk. 13 oldalas volt a dolog és írás közben hívtak minket szóbelizni. A 10 oldalnál feladtam, míg a szembe ülő kínai srác még az utolsó feladatnál is szorgosan körmölt. Jól van fiam, neked ez max a harmadik nyelved, nekem meg az ötödik? - nyugtatgattam magam, mert eléggé féltem, hogy nem teljesítek jól és rossz csoportba kerülök. Bementem szóbelizni, nagyon barátságos volt az egész, úgyhogy dobogó szívvel, de nyugodtan jöttem ki. Majd folytattam a lapot, esélytelenül, míg le nem telt a másfél óra. Amikor végeztünk, Krisztivel megint elmentünk a Daiso-ba, mert pár dolog lemaradt, kicsit bevásároltam a Nature Republic-ban (mert Exo és mert kellett a testápoló), felmentünk a moziba, jobban megnézni, hogyan működik, felmértük, hol fogunk ruhát venni.
Majd 15:00-kor lecsörtettünk a Veritas terembe a kolis tájékoztatóra.ósziahelloenglishman Megkaptuk az alapvető információkat, többek között a címünket is, úgyhogy, aki szeretne képeslapot küldeni, vagy egy sportcsokit, avagy puddingot, azt szívesen fogadom az alábbi címre:
Aztán gondoltunk egyet és nekiestünk este, sötétben megkeresni, hogy mégis hol lesznek az óráink. Ugyanis alapjáraton a nyelviskola szembe van a kolinkkal. Öt percre se. De mi nem ott leszünk, mert mi KF-es VIPesek vagyunk, akiket el kell izolálni mindenkitől (végtére is jó helyen vagyunk, szóval nincs hiszti). Először a hosszabb úton mentünk, erdőn mezőn és titkos ösvényeken keresztül, azt se tudva, hogy mégis melyik országban vagyunk jelenleg, Narniában vagy Koreában, de végül megtaláltuk. A fő-fő épületet és a fő-fő kaput összekötő sztráda mellett vagyunk a föld alatt. Jaja. Mivel az egész sulit egy hegy lábára építették van nem egy épület, ami a föld alatt van. A kolink is felfelé 7 emelet, lefelé 4.
Miután megnyugodtunk, hogy tudjuk, hova kell majd menni első nap, visszaindultunk a rövidebb úton és az tényleg jobb volt. Még mindig Narnia, de kellemesebb volt a lábnak. Nagyon, de nagyon, de nagyon tetszik a kampusz! Este hazaestünk fáradtan és bevillant, hogy mi holnap szintfelmérőt írunk. Jahogy. Úgyhogy gyorsan alvás volt.
29-én meleg, de esős napra virradtunk, a lábam istenesen fájt, de menni kellett megírni a tesztet. A termet elsőnek nem találtuk meg, csak egy pár kínait láttunk a folyosón, de végül egy nyugati lány segítségével betévedtünk a nagy terembe. Vártuk az eligazítást, és mikor idő lett, nem történt semmi. Eltelt öt perc és egy cunaminyi kínai özönlött be a terembe. Mondom jó. Aztán kaptunk egy-egy papírt, hogy hova kell mennünk, ahol a tesztet fogjuk írni. Kriszti és én külön terembe kerültünk, úgyhogy sok sikert kívántunk egymásnak és mentünk meghalni. Bejött hozzám egy férfi tanár és kiosztotta a vizsgalapokat. Megmondta, hogy szóbeli és írásbeli része van a dolognak, és csak addig csináljuk, amíg tudjuk. 13 oldalas volt a dolog és írás közben hívtak minket szóbelizni. A 10 oldalnál feladtam, míg a szembe ülő kínai srác még az utolsó feladatnál is szorgosan körmölt. Jól van fiam, neked ez max a harmadik nyelved, nekem meg az ötödik? - nyugtatgattam magam, mert eléggé féltem, hogy nem teljesítek jól és rossz csoportba kerülök. Bementem szóbelizni, nagyon barátságos volt az egész, úgyhogy dobogó szívvel, de nyugodtan jöttem ki. Majd folytattam a lapot, esélytelenül, míg le nem telt a másfél óra. Amikor végeztünk, Krisztivel megint elmentünk a Daiso-ba, mert pár dolog lemaradt, kicsit bevásároltam a Nature Republic-ban (mert Exo és mert kellett a testápoló), felmentünk a moziba, jobban megnézni, hogyan működik, felmértük, hol fogunk ruhát venni.
 |
| Kriszti kérésére gyors BTS plakát izé fotózása |
Majd 15:00-kor lecsörtettünk a Veritas terembe a kolis tájékoztatóra.
Renata Hano #642
SK Global House, Yonsei University
50, Yonsei-ro, Seodaemun-gu, Seoul, 03722
(Idolvisszatérítést nem vállalok, mert még a sajátjaimat sem vadásztam le...)
Kolis tájékoztató után felmértük a terepet konyha, mosoda, konditerem és egyéb tök jó dolgok terén, majd véletlenül betértünk a koli aljában lévő mobilos boltba és ingyen kaptam Internet kábelt, szóval Jej! Van net! A liftben megint láttunk egy nyugati szőke srácot, akin konkrétan hímzett magyar címeres mez volt... wow! És közben találkoztam egy lánnyal is, aki mexikói, de a nagymamája meg félig magyar. És akkor azt hittük, hogy gőzük sincs az embereknek Magyarországról. Jó ezt látni :D. Scottal megint összeakadtunk, de csak Krisztivel kommunikál XD. Leültem végre a gép elé és ekkor Andi (akivel akkor találkoztam, amikor visszajöttem Japánból és minden teljesen új volt az egyetemen és ő segített, majd később a mesteren szaktársam lett, de egy év után kijött Koreába, mert ösztöndíjat kapott és most ő is Szöulban lesz) írt, hogy hát találkoznunk kéne már, nem megyünk el együtt enni? Mondom de, úgyhogy összecuccoltunk és elmentünk a normális Shinchon megállóhoz, ami a kettes körvonalon van. Na, amit tudni kell, hogy van Shinchon, Shincheon és Shicheon. Vigyázni! :D Ettünk egy nagyon jót, találtam SPAO-t, oldalán egy óriási Chanyeollal és akkor is megveszem azt a Star Warsos sapkát... Jó nap volt ez is! :D
És akkor itt egy kicsit térjünk ki a kolira. Jó pont: jó helyen van, bocsánat, piszok jó helyen van. Lemegyünk sétálni és minden itt van a szánkba, de mégsem, mert azért erdő és természet (és építkezés). Van konditerem, mosoda, konyha, van saját fürdőszobánk és WC-nk, kényelmesen elférünk, tiszta minden. A hatodik emeleten lakunk a hétből, a fő közlekedés lifttel történik, minden szinten van egy lobbi, ahol van egy mikro, mosogató, fotelek és TV, na meg gyönyörű kilátás. Viszont! Rossz pont: nem nagyon lehet idebenn enni, csakis a lobbiban (a nasik és egyéb dugikaják kivételek), főzni meg pláne nem tudunk, mert a konyha nyolc emelettel lentebb van és mindig hurcolnunk kéne mindenünket, plusz, nem nagyon megbízható a hűtőrendszer, ami itt működik. Szóval ennivalóilag meg vagyunk lőve, de kitalálunk valamit, hogy ne kelljen mindig kimenni. A másik rossz pont, hogy kissé nagyon leveszi a pénzünket a díj. Nagyon... De, alul a kijáratnál van nekünk egy csomó éttermünk, kávézónk, 24 órás boltunk, posta és minden finomság. Egy helyen, hogy a lusta emberke is kényelmesen ellehessen :D.
30-án a KF-es megnyitón vehettünk részt 11:00 órától 14:00-ig, ahová menet kissé eltévedtünk és késve estünk be, de végül is megérkeztünk. Találkoztunk a jövőbeli tanárainkkal, Nam úrnak oda tudtam adni az ajándékot, amiért kihozott a kolis bajból, és ettünk szintén egy jót.
Miután végeztünk, egy csoport maradt még, hogy megcsináljuk a koreai bankszámlánkat, úgyhogy azt rendeztük. Van koreai bankkártyám és kis könyvecském, amiben lehet vezetni, hogy mit csinálsz a számláddal. Sikerült beváltanom pénzt, igaz, azt még a kórházban és kissé hülyének is néztek, mikor megkérdeztem, hogy mégis lehet-e külföldi személyi igazolvány nélkül csinálni bankszámlát, de egy kedves ukrán lány, aki hihetetlenül jól beszélt koreaiul, és ott volt a kórházban recepciós, segített. Végül ugye később az egyetemi emberekkel csináltuk meg. Aznap azt hiszem, csak pihentünk a továbbiakban, és megint elmentünk sétálni a Shinchon megállóhoz. A lábam, már most a kezem is fáj... nem hiszem el, komolyan...nem mintha az idő annyira normális lenne.
31-én eső. A csapat nyakába vette a várost és elmentünk a KF fő épületébe, az orientációra. Kaptunk táskát, 50 oldalas útmutatót, hogy mit szabad és mit nem, Koreán belül lehet utazni, de ha külföldre mész, akkor levonással jár az ösztöndíjadból, szóval Japán kilőve egyenlőre. Kaptunk makarónt, az is nagyon finom volt.
Mikor hazaértünk megbeszéltük Krisztivel, hogy találnunk kell valahol egy Homeplus-t (itteni Tesco), mert kellenek még cuccok, de nem akarunk milliókat fizetni. Úgyhogy elbúcsúztunk a pajtiktól, de Nuncsia velünk maradt (olasz lányka) és így mentünk el bevásárolni. Majd leszakadt a kezünk, mire hazaértünk. Megvettük a kolis élet legalapvetőbb étkeit: rizs, kim, instant rámen és pár nasi, ja meg kávé. Vége. :D
Kolis tájékoztató után felmértük a terepet konyha, mosoda, konditerem és egyéb tök jó dolgok terén, majd véletlenül betértünk a koli aljában lévő mobilos boltba és ingyen kaptam Internet kábelt, szóval Jej! Van net! A liftben megint láttunk egy nyugati szőke srácot, akin konkrétan hímzett magyar címeres mez volt... wow! És közben találkoztam egy lánnyal is, aki mexikói, de a nagymamája meg félig magyar. És akkor azt hittük, hogy gőzük sincs az embereknek Magyarországról. Jó ezt látni :D. Scottal megint összeakadtunk, de csak Krisztivel kommunikál XD. Leültem végre a gép elé és ekkor Andi (akivel akkor találkoztam, amikor visszajöttem Japánból és minden teljesen új volt az egyetemen és ő segített, majd később a mesteren szaktársam lett, de egy év után kijött Koreába, mert ösztöndíjat kapott és most ő is Szöulban lesz) írt, hogy hát találkoznunk kéne már, nem megyünk el együtt enni? Mondom de, úgyhogy összecuccoltunk és elmentünk a normális Shinchon megállóhoz, ami a kettes körvonalon van. Na, amit tudni kell, hogy van Shinchon, Shincheon és Shicheon. Vigyázni! :D Ettünk egy nagyon jót, találtam SPAO-t, oldalán egy óriási Chanyeollal és akkor is megveszem azt a Star Warsos sapkát... Jó nap volt ez is! :D
És akkor itt egy kicsit térjünk ki a kolira. Jó pont: jó helyen van, bocsánat, piszok jó helyen van. Lemegyünk sétálni és minden itt van a szánkba, de mégsem, mert azért erdő és természet (és építkezés). Van konditerem, mosoda, konyha, van saját fürdőszobánk és WC-nk, kényelmesen elférünk, tiszta minden. A hatodik emeleten lakunk a hétből, a fő közlekedés lifttel történik, minden szinten van egy lobbi, ahol van egy mikro, mosogató, fotelek és TV, na meg gyönyörű kilátás. Viszont! Rossz pont: nem nagyon lehet idebenn enni, csakis a lobbiban (a nasik és egyéb dugikaják kivételek), főzni meg pláne nem tudunk, mert a konyha nyolc emelettel lentebb van és mindig hurcolnunk kéne mindenünket, plusz, nem nagyon megbízható a hűtőrendszer, ami itt működik. Szóval ennivalóilag meg vagyunk lőve, de kitalálunk valamit, hogy ne kelljen mindig kimenni. A másik rossz pont, hogy kissé nagyon leveszi a pénzünket a díj. Nagyon... De, alul a kijáratnál van nekünk egy csomó éttermünk, kávézónk, 24 órás boltunk, posta és minden finomság. Egy helyen, hogy a lusta emberke is kényelmesen ellehessen :D.
30-án a KF-es megnyitón vehettünk részt 11:00 órától 14:00-ig, ahová menet kissé eltévedtünk és késve estünk be, de végül is megérkeztünk. Találkoztunk a jövőbeli tanárainkkal, Nam úrnak oda tudtam adni az ajándékot, amiért kihozott a kolis bajból, és ettünk szintén egy jót.
Miután végeztünk, egy csoport maradt még, hogy megcsináljuk a koreai bankszámlánkat, úgyhogy azt rendeztük. Van koreai bankkártyám és kis könyvecském, amiben lehet vezetni, hogy mit csinálsz a számláddal. Sikerült beváltanom pénzt, igaz, azt még a kórházban és kissé hülyének is néztek, mikor megkérdeztem, hogy mégis lehet-e külföldi személyi igazolvány nélkül csinálni bankszámlát, de egy kedves ukrán lány, aki hihetetlenül jól beszélt koreaiul, és ott volt a kórházban recepciós, segített. Végül ugye később az egyetemi emberekkel csináltuk meg. Aznap azt hiszem, csak pihentünk a továbbiakban, és megint elmentünk sétálni a Shinchon megállóhoz. A lábam, már most a kezem is fáj... nem hiszem el, komolyan...nem mintha az idő annyira normális lenne.
 |
| Megvan az ügyeletes SPAO is, ha-ha-ha-ha! |
31-én eső. A csapat nyakába vette a várost és elmentünk a KF fő épületébe, az orientációra. Kaptunk táskát, 50 oldalas útmutatót, hogy mit szabad és mit nem, Koreán belül lehet utazni, de ha külföldre mész, akkor levonással jár az ösztöndíjadból, szóval Japán kilőve egyenlőre. Kaptunk makarónt, az is nagyon finom volt.
 |
| Az aranyos dél-amerikai csapat |
Azzal el is értünk az ünnepélyes szeptember elsejéhez és vele együtt a suli rendszeréhez és az órákhoz, amit már másik bejegyzésre hagyok.
Nos, a lábam rohadtul fáj, de csak térdtől lefelé, meg a karom is, de hát az egyik műtve volt, a másik eltörött, úgyhogy reménykedjünk, hogy csak a rossz idő teszi és elmúlik. De nem nagyon esik jól, hogy mikor minden annyira szuper, én haldoklok...
 |
| A mozifal, gyűjtemény kezdete! |
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése