A nap, mikor rájöttem, hogy egy teljes hónapig nem arra az órára jártam be, amit felvettem. A sors keze.
Az első héten még nem nagyon mertem bárkivel is beszélni, azt se tudtam melyik terem merre van és koreait rajtam kívül senki nem vett fel.
Első óra csütörtökön, a teremben, amibe ki volt írva egy árva lélek sem, így átmentem a mellette lévőbe és ott egy lány kedvesen mondta, hogy itt lesz a koreai. Na, megtaláltam, örültem meg.
Mind a két koreai órám tanára ugyan az a személy, ezért kissé meglepődtem, mikor a második - haladó órámon más tanár köszöntött - Miszter Terror.
Így nem tűnt fel semmi. Az első órám az élvezet, a második a kínzás.
Erre ma jön kedves Terror bácsi és közli, hogy holnap az első órában lévő óráján dolgozat lesz, de eddig nem látott rajta, úgyhogy nem tudja mit csináljon. Mondom, mi? Aztán leesett a tantusz. VÉGIG a rossz órára jártam meg reggel első órában, ráadásul az az óra benne sincs a kurzuskínálatomban.
A szerencse hozta, hogy akkor reggel senkit sem találtam és a tanárnő órájára ültem be, nem pedig mentem már eleve reggel is Miszter Terrorhoz. Rendben át tudtam venni, nem volt gond, úgyhogy a rejtély megoldva. Viszont ez azt jelenti, hogy az élet azt akarja, hogy tanuljak koreait. Mert ha mind a két órám Miszter Terrornál lenne, szerintem egy életre megutáltam volna.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése