Búcsúparti a lányaimnak I. rész - Japán kiadás

Megbeszéltem a lányokkal, mármint a koreai lányaimmal, hogy igaz még vannak vizsgák, de amint tehetik jöjjenek el hozzám egy utolsó partira. Csinálok nekik magyar ennivalót meg mi egyéb.

Ebből az lett, hogy hárman különböző irányból jöttek, aznap 20 fok volt, Hanaval sétáltam, Jueun eltévedt a biciklivel, Eunji pedig hamarabb szállt le a vonatról, mint kellett volna, így rá is vártunk. DE összegyűltünk végre és mentünk hazoa.

A menü: 

Tyúkhúsleves - de feltúrbózva rendesen.

Tejberizs fahéjjal

Eper torta, pudingosan

Yakisoba

Igen, ebből kitűnik, hogy tudok tortát csinálni, de nem tűnik ki, hogy a tejberizsem kifutott… de megmentettük. Beszélgettünk, nagyon ízlett nekik minden, aztán jött a vicces fotózás. MIÉRT? Másoljuk le a falamon lévő képeket. Lö koreai barátosnéimmel, másoljuk a koreaiakat. Persze! :D 

Szóval jól telt a nap, még hazautazásuk előtt is találkoztunk, mert nekik február 7-én még volt vizsgájuk és 8-án mentek haza. EZ MILYEN MÁR? 

Adtak ajándékba körit, jó sok körit, és nem volt könny. Még. Ez csak az első felvonás volt, a Japán. De lesz koreai part is. Akkor mi lesz, nem tudom.

Olvass tovább

Csomag Otthonról VÉGRE és a Temetés

01/11 - VÉGRE MEGJÖTT A CSOMAG

Végre megérkezett anyáék csomagja. Egy bő hónappal később. DE MEGJÖTT. A karácsonyi kalács és egyéb nyalánkságokkal igazán hamar végeztem XD

Ja és végre esett a hóóóóóóóóóó - ezzel ébresztett fel Csilla egyik nap, és először nagyon nem örültem neki XD (mintha lett volna okom mérgesnek lenni, hogy délben képes volt felébreszteni :D)

A CSOMAG! :D

ÉS A HÓ!

Csomag Otthonról Krisztitől és Ramitól, plusz kiegészítve Dóri pudingjával :D Itt még csomagolásban….

Itt már nem XD A sötét képernyő mögött Katalin rejlik. :D És igen, ez a kupi az asztalomon még semmi a mostanihoz képest XD

01/17 - A temetés

Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy Mizuta néni anyukája elhunyt. Ezért a külföldi diákokat és japán diákokat is meghívták, hogy lerójuk a tiszteletünket.

Az odavezető úton és a várakozás alatt is Eunjivel voltam és beszélgettünk, majd nekik el kellett menni, mert a tanárukkal találkoztak. Utána bementünk Dominikával a hallba, ahonnan lehetett továbbmenni egy asztalhoz, ami egy kis szentély előtt állt, ahová ki volt téve Mizuta néni anyukájának képe. Az egész ceremóniából nem láttunk semmit, mert kint álltunk és a vendégek is rangjuknak megfelelően voltak elosztva. A közel állók és rektorok bent voltak, ahol a szertartás is volt. Kintebb voltak az alattuk lévő tanárok, és az egyszerű tanárok pedig kint álltak egy pavilon alatt, ami fűtve volt. Utána jöttünk mi, a diákok, akik egy sorfalat állva várták, hogy mikor lehet bemenni.

Amikor bementünk egy kis tartóból kellett kivenni tömjént, azt hozzáérinteni a homlokodhoz, majd belemorzsolni egy másik tálba. Ezután összeütni a kezedet és meghajolni a kép előtt. Ennyi volt a szertartás. Amikor végeztünk és jöttek utánunk a többiek, mi mentünk tovább és meghajoltunk Mizuta néni és családja előtt is, részvétünket kifejezve. Volt egy kisebb galéria is, ahová ki voltak téve képek Mizuta néni anyukájáról és munkásságáról.

Hosszú volt a nap, lehangoló, fáradtan is értünk haza.

Olvass tovább

Kpop Cover Dance Festivál - DreamOn! vol. 17.

Lümi, akivel együtt táncoltunk Koreában, megkért rá, hogy ha törik ha szakad, menjek el a mostani japán kpop cover dance rendezvényre. Először nem fűlt hozzá a fogam, mert nem volt kedvem elmenni, de aztán amint szerveztem a jegyemet, egyre jobban megjött a kedvem. Azzal a japán csapattal vettem fel a kapcsolatot, akikkel együtt voltunk Koreában, a lányokkal és Natsumi, nagyon is segített nekem. A BATS-os lányok vendégeként kaptam jegyet és mentem január 5-én Shibuyába. 

Mint megtudtam a másik japán csapat, a Nyainyi is ott lesz - tulajdonképpen ezért akarta Lümi, hogy elmenjek. Viszont még egy meglepetés volt számomra, hogy a kedvenc csapatomat táncoló EXO-Q is ott lesz. Őket már láttam neten hamarabb és tényleg örültem, hogy végre élőben is láthatom őket.

Hosszú volt a sor, senkit nem ismertem, de nem is én lennék, ha nem ismerkedtem volna össze azzal a két lánnyal, akik mögöttem álltak. Ők Super Junior fanok voltak. :)

Végre bejutottunk, még nem találkozhattam a lányokkal, mert nagyban készültek a fellépésre. Különböző szekciókra volt osztva a rendezvény, egy blokk, utána zene - csakis koreai pop - és újra blokk. Az első blokkban volt az EXO-Q, a másodikban a BATS, a harmadikban pedig a Nyainyi. 

Mindannyian nagyon szuperül táncoltak, mindegyik csapat nagyon jó volt mind táncban, mind kosztümben és én csak irigykedtem. 

Mikor a lányok és a fiúk táncoltak, felmutattam a Kpop-os kis valamit, amit kaptunk a versenykor és észrevettek. :D

Mikor vége lett a fellépéseknek végre beszélhettem a lányaimmal, és majd kiugrott a szívem a helyéről is mikor beszélhettem az EXO-Q lányokkal is. Sajnos a fotó velük nem jött össze, de a BATS-os lányokkal igen. :D

Nem tudtam maradni a végéig, pedig simán partiztam volna a kedvenc számaimra, de utolsó vonat az utolsó vonat.

Mikor eljöttem, kaptam egy telefont, hogy van munka januárra, így teljességgel mondhatom, Kösz Öreg, hogy ennyire akarod, hogy menjek Koreába. :D

Azt inkább már nem írom ide részletesen, hogy az ezt követő négy napban, míg volt szünet, enyhén nagyon sötéten kezdtem el gondolkodni. Azt a négy napot soha többé nem akarom átélni.

Olvass tovább