01/11 - VÉGRE MEGJÖTT A CSOMAG
Végre megérkezett anyáék csomagja. Egy bő hónappal később. DE MEGJÖTT. A karácsonyi kalács és egyéb nyalánkságokkal igazán hamar végeztem XD
Ja és végre esett a hóóóóóóóóóó - ezzel ébresztett fel Csilla egyik nap, és először nagyon nem örültem neki XD (mintha lett volna okom mérgesnek lenni, hogy délben képes volt felébreszteni :D)
A CSOMAG! :D
ÉS A HÓ!
Csomag Otthonról Krisztitől és Ramitól, plusz kiegészítve Dóri pudingjával :D Itt még csomagolásban….
Itt már nem XD A sötét képernyő mögött Katalin rejlik. :D És igen, ez a kupi az asztalomon még semmi a mostanihoz képest XD
01/17 - A temetés
Ehhez csak annyit fűznék hozzá, hogy Mizuta néni anyukája elhunyt. Ezért a külföldi diákokat és japán diákokat is meghívták, hogy lerójuk a tiszteletünket.
Az odavezető úton és a várakozás alatt is Eunjivel voltam és beszélgettünk, majd nekik el kellett menni, mert a tanárukkal találkoztak. Utána bementünk Dominikával a hallba, ahonnan lehetett továbbmenni egy asztalhoz, ami egy kis szentély előtt állt, ahová ki volt téve Mizuta néni anyukájának képe. Az egész ceremóniából nem láttunk semmit, mert kint álltunk és a vendégek is rangjuknak megfelelően voltak elosztva. A közel állók és rektorok bent voltak, ahol a szertartás is volt. Kintebb voltak az alattuk lévő tanárok, és az egyszerű tanárok pedig kint álltak egy pavilon alatt, ami fűtve volt. Utána jöttünk mi, a diákok, akik egy sorfalat állva várták, hogy mikor lehet bemenni.
Amikor bementünk egy kis tartóból kellett kivenni tömjént, azt hozzáérinteni a homlokodhoz, majd belemorzsolni egy másik tálba. Ezután összeütni a kezedet és meghajolni a kép előtt. Ennyi volt a szertartás. Amikor végeztünk és jöttek utánunk a többiek, mi mentünk tovább és meghajoltunk Mizuta néni és családja előtt is, részvétünket kifejezve. Volt egy kisebb galéria is, ahová ki voltak téve képek Mizuta néni anyukájáról és munkásságáról.
Hosszú volt a nap, lehangoló, fáradtan is értünk haza.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése