Holnap Nagy Nap

Kedves Blogolvasók!

Örömmel jelentem be, hogy 4 hónapnyi spórolás és 2 havi munka gyümölcseként, holnap elindulok a szomszéd országba egy kis felfedező túrára. 3 hétig fogok Dél-Koreában tartózkodni és tervben van Szöul, Pusan, Gyeongju, Jeonju, Jeju sziget meglátogatása.

Találkozni fogok az itteni jó koreai barátosnéimmel, akik már hazamentek, de még tartunk egy utolsó partit. Találkozni fogok Julival, volt táncostársammal. Találkozni fogok a levelező társammal, akivel már 2 éve váltok levelet, ami nagyon hihetetlen lesz, hogy találkozok vele. Szóval nézelődés, találkozás és nem utolsó sorban rahedli pénzköltés lesz ez a három hét. Félve megyek, mert nem akarok eltévedni a reptéren még idehaza (lö Japán), de majd meglátjuk mi lesz :D

Nem tudom, elnézve a régi képeimet, most hogy hozzászoktam Japánhoz, lehet nem is lesz annyira más. Ki tudja XD

Szóval ha nem zuhanok le, vagy történik valami a laptopommal, akkor majd jönnek a Korea part 2 képek :D.

Remélem mindenki jól van otthon, olajozottan megy minden és már inkább kifelé jöttök az influenzából, mint befelé. :)

SZIA KOREA! JÖVÖK!

Olvass tovább

成績発表, avagy 死んでください (Jegyhirdetés, avagy kérjük szépen meghalni!)

Ma 10 óra 00 perckor találkoztunk a lányokkal és egy szem fiúpajtásunkkal a biciklitározónál, majd felkerekedtünk, hogy igába hajtsuk szépséges félévi bizonyítványunkat. Meg is érkeztünk az oskolába, ahonnan már több diák is széledt ki, papírral a kezében, ki boldogan, ki boldogtalanul is boldogan.

Mikor beléptünk a Kiosztás Szent Csarnokába hatalmas tömeg fogadott minket és személy szerint, kezdetben nem értettem az okát. Felmentünk a szakos Tanulmányi Osztályunkra, ahol egy intéző hölgyemény elküldött minket a földszintre, A Földszinten nem tudtak semmit, táncostársaim segítségével se tudunk rájönni, hogy mégis most mivan. Megkérdeztük Péter pajtásunk Tanulmányi Felelőseit, akik készségesen válaszoltak nekünk, hogy menjünk a 17-es épületbe. Odamentünk, kissé már paprikásan, hiszen vagy a jegyünk nem akarta látni az arcunkat, vagy mások nem akarták, hogy lássuk a jegyeinket.

A 17. épület alján közölték velünk, menjünk vissza a Tanulmányi Osztályunkra, ott lesz a bizonyítványunk. Már nagyon pipák voltunk, de a járkálás alatt megtudtam, hogy azért volt annyira nagy tömeg az előző épület földszintén….. mert annyian buktak, és töltötték ki a szelvényt a pótvizsgára.

Felmentünk ismét a Tanulmányi Osztályunkhoz, ezúttal olyannak szóltunk, akit ismerünk, ő kedvesen mosolygott, a másik hölgyemény bőszen hajlongott, hogy elnézésünket kéri, amiért rossz helyre küldött minket, mi meg jól elnéztünk mellette. Viszont az ismerős TO-s nénink is közölte, hogy hát ez nincs meg, szóval menjünk vissza egy óra múlva, addigra kinyomtatja. Itt volt az a pont, mikor én már lemondtam arról, hogy a szörnyűséges jegyeimet meglássam. Ez idő alatt, elmentünk a könyvtárba, majd eltelt az idő és hívtak telefonon, hogy kész. Letörten már, igaz lehet csak én voltam az esélytelenek nyugalmával, bandukoltunk oda, és kaptuk kézhez a féléves bizonyítványunkat.

Hát nem vagyok oda érte. Ennyi. Majd ha anyáékkal is közöltem az eredményt, majd felteszem ide is. De ahogy Murphy törvénye is megmondja, az lett a legrosszabb, amire a legtöbbet tanultam.

Ide majd beteszem a bizonyítványomat, ha nem felejtem el... Ha!

Olvass tovább

Végre utolértem magam a blogírásban / Beütött a depi

Lehetetlen - Lehetséges

Csoda, be tudtam komolyan pótolni két hónapi lemaradásomat? Ez tényleg nem semmi.

Hogy legyen egy kis aktualitás is. A sulinak vége, jövő hét szerdán kapjuk ki a jegyeket, amitől előre félek. Nagyon félek, mert nem fogom kijavítani, ha megbuktam valamiből. Jobban mondva nem tudom kijavítani, mert nem leszek itthon. :D

Most jelenleg itthon poshadok és ha nem lenne az a valami jövő hét utáni héten, akkor én meghalnék itthon. Jelenleg nem eszek sokat, mert spórolok, nem járkálok sehova, az interneten ütöm el az időt, vagy ott se, mert besokallok tőle. Igen, én aki Japánban van besokall attól, hogy másoknak milyen jól megy otthon és történik velük valami. A Facebook átka... Én meg csak irigykedek. Rám valaki irigy??? T_T Na mindegy. Sötét gondolatok, ó menj el! Nem vagyok kíváncsi rád!

Elkezdtem könyvet olvasni, nyavalygok Katának, hogy írja a saját történetét, ami piszkosul jó, de nem ír. Neki is elkezdődött a suli, szóval ő le van kötve. Nekem tanulnom kéne koreait, meg kanjikat, de egyszerűen nem visz rá a lélek. Nem tudom miért. Motiváció nulla. (enyhe depresszió jelének mutatása - utóspekuláció)

Az exo nem comebackel, nincs program, mert majd lesz három hétig, de az a három hét is kezd szétcsúszni. A koreai lányaim hazamentek, Dominika is hamarosan hazamegy. És én meg csak ülök a nagy semmin. Ez így tarthatatlan. De ez van. Komolyan mondom, ha az a három hét nem lesz a paradicsom, vagy valami olyasmi én felkötöm magam. Mennyit szenvedtem érte, dolgoztam érte, spóroltam érte, álmodoztam érte, kerestem érte….jaj. Na bocsánat, hogy ezt úgy ide, de le kellett írni, hogy megmaradjon magamnak. :D

Az a három hét pedig az, hogy megyek Koreába. Megint, de most saját úton. Sokat várok el, pedig nem kéne. Mert semmi sem fog történni. Így jártam.

És álljon itt egy vers, lelki állapotom tökéletes leírásaként.

ADY ENDRE: ÁLOM ÁLOM HELYETT

EGY ÓRIÁS JÖN MESSZIRŐL FELÉM,

GYILOKKAL, EGYEDÜL.

KACAGOK: LÁTLAK, PILLÁIMON

ÉBER MANÓ-SEREG ÜL.

PÁRNÁMBA, ÉRZEM, KANÓCOT LOPOTT

EGY GONOSZ. CSITT: SZELEK

RÁZZÁK A RÉGI HARANGOKAT,

SÍR VALAKI, REMEGEK.

ISMÉT CSÖND. JÖN MÁR? VÁROM ZSIBBATAG,

NYÖGVE, SÍRVA HIVOM.

MOST DALBA FOG A MANÓ-SEREG

S TÁNCOL A PILLÁIMON.

VÁROK MEGINT, EGY NAGY, SÖTÉT GOLYÓ

GYULLADT KI VALAHOL.

EGY NAGY SZÍV LÓG FÉNYES ÜSTÖKÉN

ÉS ZAKATOL, ZAKATOL.

S VALAKIT, AKI TALÁN SOHSE ÉLT,

LÁTOK MOST HIRTELEN.

FEKSZIK, MINT ÉN S AZ ÁGYA FELÉ

CSÚSZIK A VESZEDELEM.

SIKOLTOK: FÉNY, MEGJÖTT A KÉK HAJNAL,

SZOBÁMBA BEKACAG

S SZÓRJA SZOMORU KACAGÁSSAL

REÁM A KÉK SUGARAT.

Olvass tovább

Valentin-napi jótékonykodás - a gyermeknapközi

Az egyik segítőnk, a külföldi irodából, Minami-san (azt hiszem így hívják), mindig elhív minket önkénteskedésre, hogy a japán lurkók láthassanak külföldi arcokat is. Ezt pedig mi nagyon szívesen vesszük, mert miért ne? :D A japán gyerekek halál cukik tudnak lenni. Ezért elmentünk egy gyermeknapközibe a délután folyamán. Nagyon jó volt és eléggé hasznos kis kulcstartókat csináltunk. Kaptam is ajándékba az egyik kissráctól :D

Bemutatkozás és névjegykártya kapása :D

Mindenki bőszen dolgozgat és segít a gyerkőcöknek is rajzolni.

A nap termése :D

A napközi után meg voltunk hívva közös vacsorára a tanszékvezetőnkkel, Kusano sensei-jel, csak annyi volt a probléma, hogy biciklivel voltunk, a város meg hat megállóval arrébb, és az utolsó kilométeren Eninek kiment a hátsó kereke. XD Ezek is csak mi lehetünk. Egyébként szerintünk valami átok lehet azon a biciklin, mert állandóan a hátsó kerék megy ki. Végül Peti ment vele, ami eléggé veszélyes volt az utolsó kilométeren, de muszáj volt, mivel nem értünk volna oda, Kusano sensei-t meg azért nem akartuk felhergelni, ha már meghívott minket. Nem baj, késve, de odaértünk. Valahogy... a mai napig nem tudom, hogy XD. Vicces volt az éjszaka közepén, úgy, hogy azt se tudtuk hol a fenében vagyunk :D.

És plusz slusszpoén, megint kaptam csomagot otthonról! :D

Olvass tovább

Az iker születésnapohoz ikertorta dukál

A mai nap megbeszéltük, hogy áthívjuk Peti egyik legkedvesebb (XD Inter a shipnév, ha valaki szeretné tudni) tanítványát, akit angolra tanít, mivel hogy egy napon van a születésnapjuk. Daichi, akit egyébként mi csak Petőfinek hívunk, mert olyan bajsza van, mint Petőfinek, egy ismerősével, Hidemi-vel (lányka) érkezett, akivel nagyon jóba lettünk. Mivel annyira belelendültem már a tortakészítésbe, vállaltam, hogy csinálok nekik egy ikertortát, amit Eni segítségével kiviteleztem is. :D

Tejcsokis és fehércsoki krémes torta

Jó buli volt… Hajnali egykor a fiúk kitalálták, meg Hidemi is, hogy elugranak az éjjel-nappaliba alkoholt venni, mert az kell ugye... (igen, elmondhatom, hogy Japánban barátkoztam meg az alkohollal, mert rájöttem, hogy megfelelő környezetben és megfelelő mértékben finom is tud lenni, meg nem muszáj neked is inni belőle, ha nem akarsz. Lehet, ez korral is jár, hogy már nem cikiznek ki, ha nem iszok, hanem tiszteletben tartják azt a körülöttem levők.)

Mikor visszaértek a boltból, Hidemi hozott a kezében valami furcsát is. KIMCSIT! AZ A KIMCHI MINEK KELLETT HAJNALI 3-KOR? XD Kissé azt hiszem eljárt a szám arról, hogy mennyire szeretem Koreát.... XD

Ja és az új nevem, Kimchi Kisasszony lett, Daichi jóvoltából :D

Olvass tovább

IAMMJU fellépés

A végzős diákoknak tartottunk ShoeLace Nightot, amire kissé akadozva ment az elmenetel.

A múltkori esethez hasonlóan úgy hittem, hogyha nem hívok vendégeket, akkor nekem kell fizetni 4000 yent, ami jelen helyzetben egyáltalán nem volt kivitelezhető. Ráadásul jött az értesítés, hogy a fellépő ruha egy fekete pulcsiból, és egy NewEra-s sapkából kell állnia. Tudniillik a NewEra sapka egy fullcap, és 6000 yennél kezdődik az ára. Felhívtam Rino-t, hogy márpedig ez dekimasen, de ő visszahívott, hogy valahogy megoldjuk, de menjek. Mondom ez mi? Eddig minden egyes porcikámban éreztem, hogy én innen kilépek, mert semmibe vettek, rendesen, most meg menjek el, mert nélkülem nem tudják megcsinálni? Szóval feladtam, hogy ellenálljak a terveimnek…

Szombaton volt az elő próba, ami reggel 11-től tartott délután 4-ig. A fellépés napján, 3-kor találkoztunk a suliban és ott is próbáltunk egy kicsit, összebarátkoztam Reo-val, akitől kaptam kölcsönbe sapkát. A smink után, amiben furcsa mód Rino segített, közösen elindultunk Kawagoe-ba, ahol azonnal be is mentünk egy Purikurába (fényképezős mashina, ami ilyen széppé tesz, jelen esetemben Ufónak), majd mentünk enni. Evés közben Rino azt mondta, hogy Svéd vagyok, mikor Mizuki kijavította, hogy magyar. Köszönöm… nem járok négy hónapja táncra, áh nem.

Étlapocska, minden 400 yen, vagyis 900 Ft

8-ra odaértünk, volt főpróba, elkezdődött az egész, de nagyon kevesen voltunk. kérdeztem is, hogy a többiek? Hát sítábor, meg nem tudtak eljönni, meg ilyenek…. micsoda? *pillanatnyi agyhalál* AKKOR NEKEM MÉGIS MIÉRT KELLETT ELJÖNNI?

Nem baj, végül Bettit és Szecuran-t (egy kínai cserediák) sikerült meghívnom és végül csak 1000 yent kellett összesen fizetnem. 

Betti, én és Setsuran-chan

A fellépés kicsit nyúzott volt, mert az utolsó blokk, utolsó előttiek voltunk és már hajnali 3kor kissé se vagyok éber. El is aludtam volna, ha nem jön megint a Gangnam Style és fel nem ugrálom magamat az álmosságból. Mint Chanyeol azon a Sport olimpián, amit 22 óráig vettek, nem ültem le, mert ha leülök, elalszok. A fellépés jó volt, végre menőnek éreztem magam, pedig nagyon nem voltam az. 

Utolsó felvonásként a végzősök tartottak egy meglepetés showcase-t, és erre táncoltak.

http://www.youtube.com/watch?v=GivkxpAVVC4

Mikor vége lett, Bettiék elmentek, mi még ott maradtunk rendezni a dolgokat, és végül tapsoltunk sokszor, mert a végzős diákok is tapsoltattak, majd szétszéledtünk. Megint fél 7-re értem haza.

Olvass tovább

Visegrádi Négyek előadás a tokiói kampuszon

Az előadás előtt kaptunk tájékoztatót és egy jegyzetfüzetet, tollal. Abba a jegyzetfüzetbe írtam ezt bele közel hat oldalon keresztül.

10:10 Jó reggelt mindenkinek!

Ez itt a Rángassuk El A Magyarokat különkiadás, február 5-én. Kezdetben megjegyezném, hogy a konferáló angolja csak a „cuki” kategóriát súrolja, még Mizuta Asszonyság igen szép kiejtése mellett elbújhat. A lengyel képviselő néni se jobb lábbal kelt fel, egyenesen szembetűnő a közönyössége. Hát igen, nekem se erről kéne jegyzetelni.

Az ilyen összejöveteleken az első, ami nagyon fura, hogy sok a nyugati arc, amikhez – mondjuk úgy – nincs hozzászokva a szemem. Kettő, hogy olyan – lö Eni közbeszúrása: Mi az, hogy KÁTTÓ!? – érzésem van ennyi nagyfejes között, kosztümben meghúzva magam a nyolcadik sor, fal melletti kis székén, mintha csak ordítaná a belső énem: Minek vagyok én itt?! Én, egy csepp az óceánban, aki akkor hallott utoljára a Visegrádi négyekről, mikor emelt történelemből érettségizett (kisebb túlzással).

Hans Dietmar Schwisgut, az EU tokiói képviselő váltja fel kedves Felsemnézekapapíromból Egykedvű Nénit. Megint valami olyasmiről van szó, amiről Bea regéket zengene (gimnáziumi osztálytársam, Történelem OKTV helyezett, már másodikban megvolt az emelt töri érettségije, jó barátnőm :D), magamat meg megvetem, hogy 1) nem emlékszem, mit tanultam erről, 2) nem érdekel. Elnézést! Annyira jó, hogy úgy tűnhet, mintha szorgalmasan jegyzetelnék, pedig a Lilaakácköz kerítésén túl SE!ㅋㅋㅋㅋㅋ 적은만 지금 관심이 없어… 미안해 여러분… ㅋㅋㅋ

Kiégeti a retinámat a fotós bácsink lv1000 (igen komoly) fényképezője. Hivatalos illat terjeng és kezd megfullasztani. Ez nem az én világom (mióta szedem annak a hülye könyvnek a szövegét?!). Csakhogy írjunk valami ehhez kapcsolódót is, az EU jelenlegi politikájáról esik szó, a demokrácia megtartásáról; Japán, mint fontos gazdasági partnerről; a gazdasági és társadalmi szektorok fejlesztéséről. Zoli (mellettem ült, a másik oldalon, jelenleg a JIU-n van kint teljes képzésben) szerint ez volt a legjobb beszéd eddig. Biztos, ráhagyom.

Kezdődik a rulett. A játékosok felsorakoztak a monitorok előtt és elkezdődik a beszélgetés. Téma: The Eastern partnership – concepts and dilemmas. El se látok odáig, vagy a fény rossz, vagy megint zoomolok. – kihagyott angol folyamatábrák és jegyzetelés –

Az angol nyelvű jegyzetelést ideiglenesen feladom a diák fénysebességgel történő váltása miatt. – angol jegyzetelés –

Azt hiszem, romlott a szemem. Erősen kell zoomolni. Anya ne aggódj, azért még nem vagyok vak. Még! XD – angol jegyzetelés –

(3) Mit csináljunk Oroszkával? (Oroszország helyzete) – Hát ezt még a Hetáliában se tudják, nemhogy itt. EU és Ukrajna kapcsolata (minden diplomáciai megnyilvánulás).

És akkor ehhez képest én holnap Freud struktúra elméletéből és a klasszikus kondicionálásból (pszichológia) fogok vizsgázni. Az Öreg fanyar humora mindig megnevettet.

Ó, egy Tymoshenko a képernyőn! Hoppá, Ukrajnának nincs képviselője az EU Parlamentben. Mikor tanultam én már az EU-ról? Japánban vagyok az istenért! Hm, erre csak annyit mondok, hogy 面白いですね。

Ez a lengyel-ukrán kérdés nem kínos kissé az itteni lengyel félnek? Néha úgy beszél ez a Kawagawa Egyetem-i úr angolul, mintha egy ezer éve nem beszélt, holt nyelvet használna. „Ön kimondta azt is, amit az Önkormányzatok nem közölnek a médiának.” – ilyet őszintén, még a japánok se mondanak japánul. Ez fura.

Új előadó. Névre, címre szlovák, de az angol kiejtéséből leszűrtük, hogy szerintünk magyar, vagy tud magyarul. Hoppá! Én is csinálok már képet… és siker koronázza paparazziságomat. Ha már itt tartunk, csodálkozom, hogy eddig semmi olyan dolog nem csapott szembe, ami utalna Kata fiaira (EXO). Furcsa. Eni felettébb érdekesnek tartja a jegyzetemet.

Most mindenki, aki a katedrán ül, látja azt a kis monitorján, amit a férfi mond és csak mi vagyunk gyökerek, hogy csak egy asztalt és hátteret látunk a kivetítőn, vagy valaki nagyon jó színész? Azt hiszem most kezd kiütni rajtam az öt órás – vagy annyi se, drága Sehun miatt – alvásom.

Annyira vicces, hogy a konferáló hapek mindig felhúzza a gatyáját, miközben bemondja a következő beszélőt. Most egy nő beszél, de tényleg kezdek elaludni. Vajon a japán lányok szótárgépecskéikkel értenek bármit is ebből az egészből?

Ha olyan gépem lehetne, mint a fotósunknak. Ó. Komolyan mondom írnom kéne egy esszét: A fotó presztízskérdése a Kpop-ban, avagy ÖLÖK IS, HOGY MEGLEGYEN AZ AZ EGY KÉP! A második: A Kpop fanok (rajongók) pszichológiai háttere. Tiszta jó. Ezek betegek, gyorsan összegezve. Sajnos van egy olyan – talán nem is olyan – halovány sejtésem, hogy én is meg fogok zakkanni. Nem kéne.

Mire kinyögi, hogy mit akar… és japánok beszélnek japánokkal angolul. És nem tudnak. Ez az angol kiejtés. (Eddig nem írtam semmi értelmeset, csak rizsát, gratulálok.) Az, aki most kérdezett nem is figyel arra, amit válaszolnak neki, a fél banda alszik, hát ez igazán hasznos összejövetel. Na jó, nekik az, nekem is az lenne, ha ez lenne a szakom, de nem az. Olvasni akarom a könyvet. Rájöttem, nem csak én írok ákom-bákomokat, ha félálomban akarok írni. Milyen kreatív lettem hirtelen! – telirajzoltam a lap szélét –

Szünet után.

OKÉ! MOST DURRANT EL AZ AGYAM! MIÉRT?! MIÉRT?! Miért van az, hogy körülöttem mindenkinek lesz koreai pasija, nekem meg nem?! HOL ITT AZ IGAZSÁG?! Its… so… unfair. El se hiszem, drága Öreg, hogy így szórakozol velem. A múltkori ilyen találkozókor is ugyan ez volt. Ő neki már voltak koreai barátai, nekem még nem. Négy hónapot dolgoztam azért, hogy jóba legyek a koreai lányaimmal (akik pénteken hazamennek T_T). Most meg közli, hogy azzal a koreaival össze is jött. Nem igaz már! Chanyeol, kinyírlak, ha nem fogunk találkozni! Esküszöm az Égre! One does not simply get a korean boyfriend. But if you got one, he would like to marry you? Or what?

Peace of Moldova à Peace of Mordor

Új lap (a jegyzetfüzetben). Sír, könyörög, nyöszörög a lelkem! „Kud bí pripeer～～!” Robbanunk a nevetéstől!

Ez a 日本経済論 (Japán gazdaság) ki fog nyírni. Utolsó vizsga és én még nem tanultam rá semmit se.心理学II. (Pszichológia) az úgy, ahogy mondhatni rendben van. Nem akarok megbukni semmiből. Miért olvasok Deep (mély) helyett Deer (őz)-t? Luhan!

EU – Ukrajna DCFTA (Deep and Comprehensive Free Trade Agreement)

- Do aeCha Fan Találkozó Alabamában

- Do Creep Feat Tao All-the-time

- Do Comeback For The All (Exotics)

„Enormous homework”

Panel nr1. – adjatok ki teaserképet, mindenkiről!

Panel nr2. – adjatok ki EGY taesert

Panel nr3. – Comeback!

Panel nr4. – Never see new thing again for one year… again.

Priority road network in Ukraine TEN-T (Teen Top XD)

EaP (Eastern Partnership)

- Eat Peach

- Exo at Planet

- Exo a Phenomenon

- Exo at Phanteon (Exo phanteon, mint a görög isteneknél XD)

A konferáló úgy áll ott, mintha 1) értené, hogy mit mondanak, 2) érdekelné is. Mikor nem! Lassan ebédidő! Georga? Az meg melyik ország? (Kiderült, hogy Grúzia volt.) „Ez után a nap után, azt hiszem, mindenki iszik egy nagyot!” /Zoli/

3. kör. Azerbajdzsán

Én látom rosszul, vagy tényleg fogy és cserélődik a nép? EAOTIC – én ebbe azt látom bele, hogy EXOTIC.

„modern Silkroad” – Silkroad! Ó, hogy én azon most hogy játszanék. Behalok az embereken, mikor hazudnak. Én meg vagyok olyan hülye és elhiszem. Istenem, de szánalmas vagyok.

3시50분. 찬열, 지금 뭐 해? 뭐 하로 생각할 수 없어. 지금도 엑소 함께 열심히 운동할래? 너무 몰라.

Magyar ember a fronton! Dr. Orbán Anita. Ez a másik bácsi, aki a japán részről kérdez-reagál, kissé nem tud beszélni. De lehet, ez csak az angol teszi. Itt már többről van szó, mint egyszerű nyelvtudás összemérésről. Mondom, maradok annál, hogy akkor tudsz egy nyelven beszélni, ha ki tudod rajta fejezni a véleményedet és az érzelmeidet. Ez biza sokkal nehezebb, mint azt hiszed. River Flow sin You. Képes volt ez az eszembe jutni. Annyira jó ez a fényképezőgép, még olyan profi hangja is van, amikor exponál. Igazán komoly gép. Anita pedig nagyon éles elméjű, nagyon tud, teljes elismerésem. Japán urunk: co-co-co-co-co-coperation.

Ittam kávét. Lehet nem kellett volna. Igaz, tettem bele tejszínt, meg cukrot, de attól a kávé, kávé marad. EL vagyok hízva. Látszik a ruháimon. Kész csődtömeg. Nem tanulok eleget, nem megyek el eleget, nem beszélek eleget japánul, nem beszélek eleget koreaiul, el vagyok hízva még úgy is, hogy nem eszem sokat, a tököm teli van már (elnézést a trágár szóhasználat miatt).

4. kör. a kreativitás (megint rajzoltam)

Nem, no kreativitás… pipul tu pipul kontrakt.

Tanulnom kéne, de egyszerűen nem visz rá az agyam, pedig ittam kávét. Fáj a fejem, a kávé nem segített, Eni nagyon hardworking, itt tanul mellettem, nekem is kéne, de olvasni akarom a könyvet. Tanulni kéne pszichológiára. Nemár.

4:50 – még öt előadó.

4:55 – földrengés?

5:09 – Beállt az agyhalál.

A poén az egészben az volt, hogy oda odavittek minket, de vissza már nem. Vagy önként döntöttünk így? ._. Nem emlékszem. De közösen mentünk haza vonattal, de előtte még megjártunk egy ikebukurói plázát, mert keresnem kellett egy baseball sapkát a fellépésemhez, ami majd öt nap múlva lesz. Azt hiszitek találtam? Hát találtam, csak 8000 yenért, ami 12 000 Ft. Hát mondom, kösz, nem, majd valahogy kibeszélem magam a fellépő ruha hiányosságából...

Olvass tovább