Valentin-napi jótékonykodás - a gyermeknapközi

Az egyik segítőnk, a külföldi irodából, Minami-san (azt hiszem így hívják), mindig elhív minket önkénteskedésre, hogy a japán lurkók láthassanak külföldi arcokat is. Ezt pedig mi nagyon szívesen vesszük, mert miért ne? :D A japán gyerekek halál cukik tudnak lenni. Ezért elmentünk egy gyermeknapközibe a délután folyamán. Nagyon jó volt és eléggé hasznos kis kulcstartókat csináltunk. Kaptam is ajándékba az egyik kissráctól :D

Bemutatkozás és névjegykártya kapása :D

Mindenki bőszen dolgozgat és segít a gyerkőcöknek is rajzolni.

A nap termése :D

A napközi után meg voltunk hívva közös vacsorára a tanszékvezetőnkkel, Kusano sensei-jel, csak annyi volt a probléma, hogy biciklivel voltunk, a város meg hat megállóval arrébb, és az utolsó kilométeren Eninek kiment a hátsó kereke. XD Ezek is csak mi lehetünk. Egyébként szerintünk valami átok lehet azon a biciklin, mert állandóan a hátsó kerék megy ki. Végül Peti ment vele, ami eléggé veszélyes volt az utolsó kilométeren, de muszáj volt, mivel nem értünk volna oda, Kusano sensei-t meg azért nem akartuk felhergelni, ha már meghívott minket. Nem baj, késve, de odaértünk. Valahogy... a mai napig nem tudom, hogy XD. Vicces volt az éjszaka közepén, úgy, hogy azt se tudtuk hol a fenében vagyunk :D.

És plusz slusszpoén, megint kaptam csomagot otthonról! :D