Az eddig megtett út (rövid összefoglaló arról, amiről nem írtam) - szeptember

Már több, mint három hónapja vagyunk Koreában, véget ért az első szemeszterünk, ami konkrétan egy teljes évnek érződött, mind tanulás, mind programok szempontjából. Gazdagabbak lettünk jó sok külföldi és koreai baráttal egyaránt, láttunk nagyon sok mindent és tapasztaltunk is. Most, hogy így visszatekintek és ami a fő oka annak, hogy nem írtam a blogot, az az, hogy szinte minden hétvégén elmentünk valahova, de hétközben pedig már lassan az agyhalálig tanultuk magunkat. Így nem maradt idő megosztani mindenkivel, hogy mi jót is csináltunk. A rossz hír az, hogy tényleg olyan sok minden volt, hogy nem hiszem, hogy be fogom tudni pótolni azt a majdnem 14 hetet, ami lemaradt. Viszont jó hír, hogy képek és videók lesznek, mert sikerült beindítanunk a videó blogunkat Krisztinával, ez pedig az Honest Korea (Őszinte Korea - a slusz poén az, hogy mindkettőnk monogramja benne van, a H.R. és a N.K. :D). Alább meg lehet tekintgetni. :D

Honest Korea Facebook Oldal

Akkor most pedig mégiscsak leírom, hogy mi jót csináltam, csak listázva, hogy azért meglegyen.

Az utolsó bejegyzés ugye csuszak előtt volt. A csuszakhoz még annyit, hogy én egy olyan tévhittel lettem beijesztve, hogy ezen az ünnepen semmi sincs nyitva és a kis apró külföldi nem tud csinálni semmit. Hát a nagy fenét nem. Mindenhol programok, INGYENESEK a paloták, múzeumok, szóval lejártuk a lábunkat! :D

Akkor jöjjön hát az első szemeszter bolondozásai - gőzkieresztései, mert amit sose írok le és sose láttok, az az, hogy minden nap hétkor keltünk, délután egyig vagy négyig benn voltunk a suliban, hazaértünk kettőre/ötre és egészen este nyolcig, mikor hogy este tizenegyig mást se csináltunk csak tanultunk és közben lementünk vacsorázni. Na ez kimarad... mindig. De nem panaszkodhatom, mert jók lettek nagyon a jegyeink, úgyhogy így visszanézve, lehet kicsit túl is tanultuk magunkat... ennek ellenére ebben a szemeszterben meg fogunk halni. Plusz megjegyzés, hogy végre elértem azt, hogy értem a koreait (természetesen nem teljes mértékben, mert az sose fog menni). Hihetetlenül szeretem ezt a nyelvet és végre értek mindent, amit a sorozatokban, vagy filmekben vagy műsorokban, vagy piacon, buszon, suliban mondanak. Eszméletlen jó érzés. És többet akarok! MÉG!

Szóval. Lista. 2016-os évben vagyunk még mindig ugye.

[0914] Elmentünk a lányokkal (3-as és 4-es szint) a Changdeokgung palotába, és a mellette lévő Changgyeonggung palotába is (egy kicsit láttunk belőle csak). A napot egy jó nagy számgjapszál (nálunk ez a császárszalonna) lakomával és norebángozással zártuk (karaoke).

 

[0915] Visszamentünk Annával (általában a programokban Kriszti is belefoglaltatik, ha nem, akkor azt majd írom) a Changgyeonggung palotához, mert a park része lemaradt előző nap. Anna elköszönt tőlünk a nap felénél, így mi ketten továbbmentünk és megnéztük ESTE a Deokseogung palotát. Esküszöm, ezt a palotát este kell látni! Kifele jövet belebotlottunk egy tradicionális cirkuszi előadásba, a Városháza előtti téren, és együtt táncoltunk a néppel. Még képet is sikerült készíteni a nagyon helyes kötéltáncos úrral.

Plusz Jegyzet:

Egyedül voltam másfél órára, míg a többiek bementek a Titkos Kertbe (mivel én már voltam ott), és mégsem talált rám senki....mármint ellentétes nemű egyed, tudjátok, olyan doramásan.

[0918] Meglátogattuk a Sungnyemun kaput, majd onnan elsétáltunk a Namdaemun piacra, onnan el a Namsangol Hanok Village-hez (Namsan hanokfalu). Kiemelném a TEMÉRDEK kínai turistát, köszönöm a figyelmet! Aztán pedig felmentünk a hegyre, a Namsanra felvonóval, de már busszal jöttünk le. Láttuk a rengeteg lakatot, a rengeteg szerelmest és miegyebet.

Plusz Jegyzet:

Fenn a kilátóban volt egy kiállítás, tele Marvel és Star Warsos figurákkal, de nem tudtunk bemenni. Legközelebb! Biztosan bemegyek!

[0919-22] Újra megkezdődött a suli. És phersze, hogy lemaradtunk a nagy, a NAGY meccsről. Mivel senki sem szólt. Ugyanis a Yonsei és a Koryo egyetem minden évben egyszer rendez egy hatalmas tornaszerűséget, ahol baseballban, hokiban, kosárlabdában összemérik az erejüket és ez azért akkora nagy esemény, mert a két egyetem rivális.

Megkezdtem a ttalcsum tanulmányaimat (maszkos koreai tánc). Először nem a hírhedt helyes tanár miatt, ő csak plusz pont volt. Nekem nagyon megtetszett a szángcsvá (szerzetes) tánc, úgyhogy sikerült is bekerülnöm oda. Minden héten szerdán kettőtől négyig gyakorlás volt.

[0923] Elsétáltunk Jongno híres utcáján, teli csakis ékszerboltokkal. Megnéztük a Tapgol parkot, ahol felolvasták az 1919-es március 1-ei függetlenségi beszédet. Besétáltunk volna a Jongno szentélybe is, csak bezárt az orrunk előtt. Úgyhogy elmentünk az Unhyeonggung palotába, ahol az utolsó koreai király/császár, Gojong esküvőjét is tartották anno. És megtudtuk, hogy másnap tényleg megtartják az esküvőt, mert hagyománya van. Ekkora mázlit. Megtudtuk azt is, hogy este gayageum előadás lesz és tudjátok, hogy én gayageumöztem. Elmentünk. Azt hittem sírva fakadok. Egyedül mi voltunk csak külföldiek, és még az a sok koreai kisnyugdíjas, aki eljött. A lány a Hanobaeknyeon-t játszotta el. Én ezzel a dallal (persze a lányhoz képest az óvodás verziójával) léptem fel először otthon, nagyközönség előtt. Meghatódtam. Mikor mentünk haza a busszal, hirtelen megláttunk hatalmas fényeket a Gwanghwamun téren és leugrottunk a buszról. Még jó, hogy megtettük, ugyanis Hanbok Fesztivál volt. Másnapra ez lett a program. (azért érzitek a yolo faktort)

[0924] Eredetileg Songival, Gaeunnel és Yejivel találkoztam volna, de olyan lehetőség adódott, amit nem hagyhattunk ki. Ez pedig nem volt más, mint a Hanbok Fesztivál és Gojong esküvője. A hanbok fesztivál keretein belül 8 órára kaptunk meg egy hanbokot csupán 8000 wonért cserébe (alapjáraton 1 órára 14 000 won, dugihelyeken 4 órára annyi). Úgyhogy 8 órán keresztül abban flangáltunk még néhány társunkkal. Láttuk az esküvőt is, hát hiba lett volna kihagyni. (videók és képek lesznek, nem kell félni :D) Csináltuk jó sok doramaposzter képet is. Hamarosan vagy soha, majd meglátjuk. :D Na jó egyet lehet. Meg még egyet. :D Ingyen ki-be járkálhattunk a palotákba (a Gyeongbokgung-ba főként), mert aki hanbokot viselt annak ingyenes volt.

[0925-29] Suli a javából, ttalcsum a javából és véletlen hír: az egyik Japánban megismert barátosném feljött Szöulba (busani). Úgyhogy elmentem vele három év után először újratalálkozni Hongdae-ba. Istenem, a régi emlékek. És persze, hogy megkaptam, hogy szép vagyok. Még jó, mikor utoljára a tarkómig érő hajjal látott. :D

[0930] Az Év Mázlija Kpop Koncert, avagy hogy lógjunk be, mint kis hülye külföldiek. A napot főzőórával kezdtük, mert minden szemeszterben van két főzőóra, egy kulturális előadás és egy kirándulás. Szóval főztünk egy jót, én Alival voltam egy csoportban, úgyhogy úgy meg tudtuk csinálni a halas cheon-t, hogy senki nem halt bele :D. Aztán pedig rohantunk, mert tudtuk, hogy aznap este hatkor nyílt, ingyenes koncert van a COEX előtt a Korea Sale Festa alkalmából, ami nagy leárazás fesztivál. Mint kiderült egy Music Bank volt. Mi pedig belógtunk, úgyhogy nagyon hálásak vagyunk a forgalomirányító rendőrbácsinak, hogy nem szólt egy szót se a zebránál :D. Szóval láttam jó pár ismerőst és partiztunk egy jót.

Ennyi volt a szeptember, és következik az október.

Olvass tovább

"Készítsd magad, mert Chuseok lesz!"

Mivel 14-18-ig hosszú szünet lesz, és köztük a két legnagyobb koreai ünnep közül az egyik, a Csuszak is, amikor is nincs semmi sem nyitva, se bolt, se étterem, se semmi, elindultunk bevásárolni, hogy legyen itthon ennivaló az éhínséges napokra. Igazából semmi nem történt, de van pár kép, amit azért megmutatnék :D.

Nütti tanárnő mondta, hogy a közelünkben van több piac is, és pont Csuszak előtt nagyon hangulatos elmenni oda, úgyhogy kiválasztottuk a legközelebbit és egy buszmegállónyival arrébb már a piacon is voltunk (Yeongcheon shijang). Volt hal, pirospaprika, mindenféle tengeri herkentyű, meg gyümölcs, úgyhogy beszereztük az első banánunkat itt. Az egyik pultnál adtak ingyen szanpjan-t (a ttak-nak egy fajtája, édes rizssüti), úgyhogy amikor kerültünk egyet, vettünk is. Meg is volt az ünnepi hangulat. Hazafele az egyik néni azt hitte, hogy koreaiak vagyunk és megkérdezte tőlünk, hogy honnan megy a Yonsei felé busz. Végül mondtuk neki, hogy sajnos mi nem vagyunk koreaiak, de tudjuk merre visz az út, így egészen hazaúton beszélgettünk vele. :D 

 

 

 

Megejtettük az itteni Tesco-t másodjára is (Homeplus Heopjong állomásnál), vettünk mindenféle jó kis kolis élethez passzoló instant rizst meg ráment, tudjátok, hogy egészségesen étkezzünk (a frászt, de csak ez volt na), és boldogan nagy csomagokkal hazacaplatunk. Kedden a tanulás le is lett tudva, mivel szerdától szünet volt. Úgyhogy szépen készültünk a tervek megírásával, hogy hova lenne is jó elmenni. :D

Szanpjan

A Nagy Dugikaja Készlet

Olvass tovább

[hk] Hegyre fel, hídon át, keressük meg Shilla aranyát part 2.

[2016/szeptember/10]

Szombaton újra a nyakunkba vettük a várost és most kicsit messzebbre is elmerészkedtünk, mint eddig. Mivel még nincsen telefonszámunk (még mindig), se internetünk, ezért mindig gondosan megtervezzük az utunkat, hogy honnan hová megyünk és hogyan jutunk haza. Ez eddig tökéletesen működött, és mindig felkészültünk térképpel, hogy merre kell menni. Eddig... egészen a mai napig.

Délelőtt pihentünk, végre nem kellett reggel 7-kor kiugrani az ágyból, úgyhogy délután 3 körül indultunk el a Nemzeti Múzeumba. Én itt már jártam, de metróval, így ezt a fajta utat, amit most jártunk be, egyáltalán nem ismertem. Mivel ott lakunk, ahol (vagyis Sinchonban, de nem a metrómegállóhoz közeli részén), inkább a buszt használjuk, mint a metrót. Ezért sajnos be is kerültünk a dugóba rendesen. Magamhoz hűen már pánikoltam, hogy nem fogunk időben odaérni a múzeumhoz, mert én azt hittem, hogy csak ötig, vagy maximum hatig vannak nyitva. Mint kiderült kilencig voltak :D. Szerencsére odaértünk időben és elkezdődhetett a menet. Kriszti most járt itt először, szóval ő nagyon élvezte az egészet. Újra belebotlottunk kisiskolás csoportokba, akiknek feladatokat kellett megoldaniuk az egész túra alatt, és olyan kis cukik voltak. Meg szegény tanárnőjük, aki próbálta lefoglalni a fiúkat, hogy figyeljenek már, de hát lehettek vagy tíz évesek a csoport tagjai. Ami feltűnt, hogy aznap elég kevés külföldi volt ott.

 

Persze beszabadultam a Shilla részlegre és azonnal mindent lefotóztam, az utolsó kis kavicsig, most már más megközelítésből látva az egészet. Tüzetesebben megnéztem Koryeo uralkodási listáját, csak úgy... adatgyűjtésképpen. :D

 

A múzeum három szintes és teljesen ingyenes a belépés. A földszinten vannak a koreai történelmi korszakok, a másodikon gyűjtemények és más országok kincsei (mint Kína vagy Japán), a harmadik szinten pedig főként buddhista szobrok, festmények és jó sok kerámia van. Az már annyira nem kötötte le a figyelmünket.

Ki kell emelnem, hogy a múzeum boltja a legeslegjobb bolt! Már bánjuk, hogy nem vettük meg azt a kártyatartót, amit ott láttunk, mert most meg kellene... Van minden, füzet, ceruza, ajándékok, minden, ami töris és el tudsz képzelni. Mennyország.

A nagy múzeum után kimentünk a múzeum kertjébe sétálni (valójában a Hangül múzeumot kerestük, csak nem találtuk meg :D) és fotóztunk pár sztúpát, meg pagodát. Nagyon jó időnk volt és az erdőben sétálás is nagyon jól esett. Végül olyan este hat körül meg is találtuk a Hangül múzeumot, amit egyébként 2014-ben nyitottak meg és ultra menőn néz ki. Ha valaki az írással szeretne foglalkozni, feltétlenül jöjjön majd el ide is. Majdnem az utolsók között voltunk, akik kijöttek, szóval köbö a kihalt fekete éjszakába burkolódzott parkkal találtuk magunkat szemben. Wifit úgy kellett keresni, hogy most akkor mégis merre induljunk el, mert tervbe vettük, hogy a Banpo-híd, amit csak szivárványhídnak hívnak, itt van a közelben és sétáljunk már le addig. 

 

 

 

Ott volt a "közelben". Aha. Keresztül mentünk jópár sikátoron, néhányszor kikötöttünk zsákutcákban, ahol tök sötét volt, de még a legistenháta mögötti parkolóban is volt egy gyorsan felhúzott utcai étkezde! Sok fel-le sétálás után megtaláltuk a hidat, de pont akkor értünk oda, mikor a zenés és vizes produkció befejeződött. Le voltunk törve, hogy ennyit jöttünk ide és pont lemaradtunk róla, de kiderült, hogy minden fél órában megismétlik, úgyhogy csak jó helyet kellett keresni a megnézéshez. Ami nem azon az oldalon volt, ahol mi voltunk, szóval át kellett mennünk a hídon a másik oldalra. Na kérem szépen ez 30 percbe került. Rengeteg volt a biciklis, és a futó csoport. Mert itt senki sem egyedül sportol, hanem csapatban. Mire átértünk, semmit se akartam, csak ülni. Aztán az aznapi utolsó show kezdetét vette, mi pedig néztünk... nem tudom, hogy mi voltunk rossz szögben, vagy túl közel, de egyáltalán nem úgy nézett ki, mint a képeken, hogy lila és narancs pompában úszó vízesés hullik alá a hídról. A víz az megvolt... a színek is...néhol... de nem volt akkora nagy durranás, mint ahogy azt vártuk. 

 

 

Mikor vége lett és elsütöttük az utolsó kétségbeesett képeket is, hogy valamit kihozzunk a dologból, nekiindultunk Gagnamnak, ami szintén ott volt a közelben. Egy ottani SPAO-ba szerettem volna elmenni, hogy megvegyem a Star Wars-os sapit, amit kinéztem már Shinchonban, de ami SPAO ott volt, az kicsi volt, nagyon kicsi... szóval feleslegesen sétáltattam meg szegény Krisztit. Gondolkoztunk, hogy ennünk kéne, mert már elégé későre járt az idő, mi meg már három óta nem ettünk semmit se és akkor először döntöttünk a Burger King mellett. Hát nagyon jól esett, bocsánat koreai ételek. A hús, a hús a lényeg. Ami eléggé hiányzott az étkezésünkből addig. De most ezt is bepótoltuk. Mikor teleraktuk a pocakunkat indultunk is haza, elég volt mára a kalandokból, és inkább a metró mellett döntöttünk, mert nem találtuk meg a buszmegállót. 

A legviccesebb dolog itt esett meg, hogy amikor jöttünk fel a metróból már otthon, egy koreai leszólított angolul, hogy "Te pontosan az én típusom vagy!". Hát akkor neked nagyon elmehettek otthonról, úgyhogy benyögtem neki egy elnézést és már mentünk is tovább, hátrahagyva szegényt és az értetlen fejét. Úgyhogy vigyázzatok lányok, mert itt aztán boldog-boldogtalan is képes lesz leszólítani titeket. Tessék továbbmenni, mert az ilyenek külföldiekre vannak specializálódva.

Lejárt lábakkal, de egy jó nagy múzeumi nap után voltunk túl és kezdődhetett is a vasárnapi tanulás.

Olvass tovább

[hétvégi kalandok] Hegyre fel, hídon át, keressük meg Shilla aranyát part 1.

A pénteki program Bukchon volt, vagyis az egyik tradicionális falu Szöulban, ahol szép kis hagyományos házacskák vannak. Annak ellenére, hogy én már voltam itt, szépen eltévedtünk... jellemzően Renátás, tudom. De legalább láttuk a kis titkos részeket is. Megdicsérték a koreainkat az információs pontnál, láttunk masírozó rendőrporontyokat, konstatáltuk, hogy a kpop biznisz még mindig virágzik és sok a kínai. Meg a hanbokot viselő lányka. Egyszer mi nekünk is be kell ruháznunk ebbe, muszáj, mert olyan szépek azok a ruhák...

 

Bukchon után lesétáltunk Szöul központjában folyó, Cheonggyecheon-hoz, és mire odaértünk már este is lett, úgyhogy megnézhettük a lámpáskiállítást. Sok emberke, sok párocska és mi, akik ámuldoztunk, hogy de szép minden.

Kimpáp Csangug étterem... és már megint csak mi voltunk itt külföldiek, pedig ez egy jó hely.

Közeledik a Csuszak

 

Kicsit továbbmasíroztunk és hirtelen Myeongdeong-ban találtuk magunkat, ami így a magyar Váci utcához hasonlítható. Itt kicsit nagyon elszabadultak a kedélyek, úgyhogy csak néhány képet közlök, mert megígértem az elején, hogy nem lesz sok exo és ehhez tartom magam. Megtaláltuk a Lotte Department Store-t, ami szép és nagy és drága. Pont. Ettük hottokot az éjszakában, szemtanúi voltunk, ahogy az egyik ételárust majdnem leboxolja egy nyugatni, mert valamit beszólt neki... zajlik az élet itt is... Lejárt lábbal mentünk is haza ezek után.

  

"Megfogtam" a kezit! \^o^/

Kim Soyeon, szevasz.

Zsolt, ezt csak neked! :D

Olvass tovább