"Készítsd magad, mert Chuseok lesz!"

Mivel 14-18-ig hosszú szünet lesz, és köztük a két legnagyobb koreai ünnep közül az egyik, a Csuszak is, amikor is nincs semmi sem nyitva, se bolt, se étterem, se semmi, elindultunk bevásárolni, hogy legyen itthon ennivaló az éhínséges napokra. Igazából semmi nem történt, de van pár kép, amit azért megmutatnék :D.

Nütti tanárnő mondta, hogy a közelünkben van több piac is, és pont Csuszak előtt nagyon hangulatos elmenni oda, úgyhogy kiválasztottuk a legközelebbit és egy buszmegállónyival arrébb már a piacon is voltunk (Yeongcheon shijang). Volt hal, pirospaprika, mindenféle tengeri herkentyű, meg gyümölcs, úgyhogy beszereztük az első banánunkat itt. Az egyik pultnál adtak ingyen szanpjan-t (a ttak-nak egy fajtája, édes rizssüti), úgyhogy amikor kerültünk egyet, vettünk is. Meg is volt az ünnepi hangulat. Hazafele az egyik néni azt hitte, hogy koreaiak vagyunk és megkérdezte tőlünk, hogy honnan megy a Yonsei felé busz. Végül mondtuk neki, hogy sajnos mi nem vagyunk koreaiak, de tudjuk merre visz az út, így egészen hazaúton beszélgettünk vele. :D 

 

 

 

Megejtettük az itteni Tesco-t másodjára is (Homeplus Heopjong állomásnál), vettünk mindenféle jó kis kolis élethez passzoló instant rizst meg ráment, tudjátok, hogy egészségesen étkezzünk (a frászt, de csak ez volt na), és boldogan nagy csomagokkal hazacaplatunk. Kedden a tanulás le is lett tudva, mivel szerdától szünet volt. Úgyhogy szépen készültünk a tervek megírásával, hogy hova lenne is jó elmenni. :D

Szanpjan

A Nagy Dugikaja Készlet

Olvass tovább

[hk] Hegyre fel, hídon át, keressük meg Shilla aranyát part 2.

[2016/szeptember/10]

Szombaton újra a nyakunkba vettük a várost és most kicsit messzebbre is elmerészkedtünk, mint eddig. Mivel még nincsen telefonszámunk (még mindig), se internetünk, ezért mindig gondosan megtervezzük az utunkat, hogy honnan hová megyünk és hogyan jutunk haza. Ez eddig tökéletesen működött, és mindig felkészültünk térképpel, hogy merre kell menni. Eddig... egészen a mai napig.

Délelőtt pihentünk, végre nem kellett reggel 7-kor kiugrani az ágyból, úgyhogy délután 3 körül indultunk el a Nemzeti Múzeumba. Én itt már jártam, de metróval, így ezt a fajta utat, amit most jártunk be, egyáltalán nem ismertem. Mivel ott lakunk, ahol (vagyis Sinchonban, de nem a metrómegállóhoz közeli részén), inkább a buszt használjuk, mint a metrót. Ezért sajnos be is kerültünk a dugóba rendesen. Magamhoz hűen már pánikoltam, hogy nem fogunk időben odaérni a múzeumhoz, mert én azt hittem, hogy csak ötig, vagy maximum hatig vannak nyitva. Mint kiderült kilencig voltak :D. Szerencsére odaértünk időben és elkezdődhetett a menet. Kriszti most járt itt először, szóval ő nagyon élvezte az egészet. Újra belebotlottunk kisiskolás csoportokba, akiknek feladatokat kellett megoldaniuk az egész túra alatt, és olyan kis cukik voltak. Meg szegény tanárnőjük, aki próbálta lefoglalni a fiúkat, hogy figyeljenek már, de hát lehettek vagy tíz évesek a csoport tagjai. Ami feltűnt, hogy aznap elég kevés külföldi volt ott.

 

Persze beszabadultam a Shilla részlegre és azonnal mindent lefotóztam, az utolsó kis kavicsig, most már más megközelítésből látva az egészet. Tüzetesebben megnéztem Koryeo uralkodási listáját, csak úgy... adatgyűjtésképpen. :D

 

A múzeum három szintes és teljesen ingyenes a belépés. A földszinten vannak a koreai történelmi korszakok, a másodikon gyűjtemények és más országok kincsei (mint Kína vagy Japán), a harmadik szinten pedig főként buddhista szobrok, festmények és jó sok kerámia van. Az már annyira nem kötötte le a figyelmünket.

Ki kell emelnem, hogy a múzeum boltja a legeslegjobb bolt! Már bánjuk, hogy nem vettük meg azt a kártyatartót, amit ott láttunk, mert most meg kellene... Van minden, füzet, ceruza, ajándékok, minden, ami töris és el tudsz képzelni. Mennyország.

A nagy múzeum után kimentünk a múzeum kertjébe sétálni (valójában a Hangül múzeumot kerestük, csak nem találtuk meg :D) és fotóztunk pár sztúpát, meg pagodát. Nagyon jó időnk volt és az erdőben sétálás is nagyon jól esett. Végül olyan este hat körül meg is találtuk a Hangül múzeumot, amit egyébként 2014-ben nyitottak meg és ultra menőn néz ki. Ha valaki az írással szeretne foglalkozni, feltétlenül jöjjön majd el ide is. Majdnem az utolsók között voltunk, akik kijöttek, szóval köbö a kihalt fekete éjszakába burkolódzott parkkal találtuk magunkat szemben. Wifit úgy kellett keresni, hogy most akkor mégis merre induljunk el, mert tervbe vettük, hogy a Banpo-híd, amit csak szivárványhídnak hívnak, itt van a közelben és sétáljunk már le addig. 

 

 

 

Ott volt a "közelben". Aha. Keresztül mentünk jópár sikátoron, néhányszor kikötöttünk zsákutcákban, ahol tök sötét volt, de még a legistenháta mögötti parkolóban is volt egy gyorsan felhúzott utcai étkezde! Sok fel-le sétálás után megtaláltuk a hidat, de pont akkor értünk oda, mikor a zenés és vizes produkció befejeződött. Le voltunk törve, hogy ennyit jöttünk ide és pont lemaradtunk róla, de kiderült, hogy minden fél órában megismétlik, úgyhogy csak jó helyet kellett keresni a megnézéshez. Ami nem azon az oldalon volt, ahol mi voltunk, szóval át kellett mennünk a hídon a másik oldalra. Na kérem szépen ez 30 percbe került. Rengeteg volt a biciklis, és a futó csoport. Mert itt senki sem egyedül sportol, hanem csapatban. Mire átértünk, semmit se akartam, csak ülni. Aztán az aznapi utolsó show kezdetét vette, mi pedig néztünk... nem tudom, hogy mi voltunk rossz szögben, vagy túl közel, de egyáltalán nem úgy nézett ki, mint a képeken, hogy lila és narancs pompában úszó vízesés hullik alá a hídról. A víz az megvolt... a színek is...néhol... de nem volt akkora nagy durranás, mint ahogy azt vártuk. 

 

 

Mikor vége lett és elsütöttük az utolsó kétségbeesett képeket is, hogy valamit kihozzunk a dologból, nekiindultunk Gagnamnak, ami szintén ott volt a közelben. Egy ottani SPAO-ba szerettem volna elmenni, hogy megvegyem a Star Wars-os sapit, amit kinéztem már Shinchonban, de ami SPAO ott volt, az kicsi volt, nagyon kicsi... szóval feleslegesen sétáltattam meg szegény Krisztit. Gondolkoztunk, hogy ennünk kéne, mert már elégé későre járt az idő, mi meg már három óta nem ettünk semmit se és akkor először döntöttünk a Burger King mellett. Hát nagyon jól esett, bocsánat koreai ételek. A hús, a hús a lényeg. Ami eléggé hiányzott az étkezésünkből addig. De most ezt is bepótoltuk. Mikor teleraktuk a pocakunkat indultunk is haza, elég volt mára a kalandokból, és inkább a metró mellett döntöttünk, mert nem találtuk meg a buszmegállót. 

A legviccesebb dolog itt esett meg, hogy amikor jöttünk fel a metróból már otthon, egy koreai leszólított angolul, hogy "Te pontosan az én típusom vagy!". Hát akkor neked nagyon elmehettek otthonról, úgyhogy benyögtem neki egy elnézést és már mentünk is tovább, hátrahagyva szegényt és az értetlen fejét. Úgyhogy vigyázzatok lányok, mert itt aztán boldog-boldogtalan is képes lesz leszólítani titeket. Tessék továbbmenni, mert az ilyenek külföldiekre vannak specializálódva.

Lejárt lábakkal, de egy jó nagy múzeumi nap után voltunk túl és kezdődhetett is a vasárnapi tanulás.

Olvass tovább

[hétvégi kalandok] Hegyre fel, hídon át, keressük meg Shilla aranyát part 1.

A pénteki program Bukchon volt, vagyis az egyik tradicionális falu Szöulban, ahol szép kis hagyományos házacskák vannak. Annak ellenére, hogy én már voltam itt, szépen eltévedtünk... jellemzően Renátás, tudom. De legalább láttuk a kis titkos részeket is. Megdicsérték a koreainkat az információs pontnál, láttunk masírozó rendőrporontyokat, konstatáltuk, hogy a kpop biznisz még mindig virágzik és sok a kínai. Meg a hanbokot viselő lányka. Egyszer mi nekünk is be kell ruháznunk ebbe, muszáj, mert olyan szépek azok a ruhák...

 

Bukchon után lesétáltunk Szöul központjában folyó, Cheonggyecheon-hoz, és mire odaértünk már este is lett, úgyhogy megnézhettük a lámpáskiállítást. Sok emberke, sok párocska és mi, akik ámuldoztunk, hogy de szép minden.

Kimpáp Csangug étterem... és már megint csak mi voltunk itt külföldiek, pedig ez egy jó hely.

Közeledik a Csuszak

 

Kicsit továbbmasíroztunk és hirtelen Myeongdeong-ban találtuk magunkat, ami így a magyar Váci utcához hasonlítható. Itt kicsit nagyon elszabadultak a kedélyek, úgyhogy csak néhány képet közlök, mert megígértem az elején, hogy nem lesz sok exo és ehhez tartom magam. Megtaláltuk a Lotte Department Store-t, ami szép és nagy és drága. Pont. Ettük hottokot az éjszakában, szemtanúi voltunk, ahogy az egyik ételárust majdnem leboxolja egy nyugatni, mert valamit beszólt neki... zajlik az élet itt is... Lejárt lábbal mentünk is haza ezek után.

  

"Megfogtam" a kezit! \^o^/

Kim Soyeon, szevasz.

Zsolt, ezt csak neked! :D

Olvass tovább