Korea - Utolsó nap (9/25)

Melitől és Lümitől előző este köszöntem el, Ritától és Dittitől pedig indulásom reggelén, de még aludtak. Felszedtem a cókmókomat és lementem a halba. 

Ez azért hajnali ötkor kissé betett

Hajnali 5kor indultunk el a philippinóiakkal a reptérre. Olyan kocsival mentünk, amivel az idolokat is szállítják, csak fehérbe. Jó volt, mert elöl ültem és csöndben pityereghettem. Elmegyek anélkül, hogy bármi életkereket megforgató dolog történt volna (érezted te AKKOR. Ember, azonnal nem érzed, csak utólag visszatekintve...). Jó, jó, ez így önmagába is az volt. Nem panaszkodhatom egyetlen egy szóval sem. Megérkeztünk a reptérre, elköszöntem a fiúktól, a tolmácsuktól, bechekkoltam és eltűntem, ott, ahol megérkeztem ide. 

Leültem a 23as kapunál, gép indulása előtt egy órával, mikor eszembe jutott, hogy meg kéne keresni azt a terminált, ahol az EXO repülőset játszott. Megkerestem a képet a mobilomon és megtaláltam a számot is: 121… okkké. Odáig nem megyünk el. 

Vártam, ültem, nézelődtem, szomorkodtam, vettem egy Vitamin watert egy nagyon rendes sráctól, majd felszálltam a tokiói gépre. Fentről végig látszódott Korea, mert jó volt az idő és rendszerint bekönnyeztem. Szia Korea! Reni elmegy. Aztán leesett. Én könnyezek, amikor csak a szomszédos országba megyek…okkké. A többiek többet sírhattak.

És akkor innentől Japán. :)

Olvass tovább

Korea - Ötödik nap (9/24)

Kimpab

Tteokpukki

Rámjeon

Az utolsó nap, mondhatni. Ma mentünk Szöulba, Myeongdongba. Már kezdtem örülni, hogy végre vásárolhatok normálisan, erre megáll a busz a Lotte World parkolójában. Na mondom, csak ezt ne… beraknak minket egy bevásárlóközpontba és ennyi? Se utca, se levegő, se semmi? 

Végül is kimentünk és elindultunk rohanva megkeresni a Music Koreát. Előtte gyorsan lefixáltuk, hogy milyen boltokat keresünk (Etude House, Faceshop, Music Korea, Ivy club – a részemről, cicás bolt) és így indultunk neki. Az Etude House csak egy kisebb volt, drága, ahogy a Faceshop is. (Nem tudom, hogy az az ausztrál csajszi, hogy vett Kiss Note-ot.) 

Music Koreát megtaláltuk, itt el is költöttük azt a pénzt, amit kaptunk. Megvettem a Shinee koncert dvd-jét és egy újságot. 

Khm… az újság… esküszöm, hogy én nem emlékszem cameunnira, hogy látta volna, mikor megvettem. Esküszöm. Az újság az augusztusi Asta TV száma volt, lö preimer plános Chanyeollal. Boldogan mentünk ki a boltból, majd mentünk császkálni. Cameunni meglátott minket és jöttek oda camoppával levideózni, hogy mit vettünk. Mutattuk a cdket, az újságot szépen titkoltam. Aztán megint elindultunk és már nem tudom hol jártunk, mikor megint megláttam cameunnit és ő is engem. Mondja nekem koreaiul, hogy látta, hogy én mást is vettem. Mutassam meg! Meg, ahogy azt el tetszik képzelni! Kivettem, mert erőszakosodott, de azt a felét mutattam meg, amin Xia volt. Erre Lümi, mert csak ő volt ott velem, megfordította… köszönöm szépen, tényleg… kisgyerekesen elkezdtem nevetni, majd mutattam egy deabakot és elhúztam a csíkot. Vagyis elrohantam… Lümi szerint ezt nem kellett volna. Így utólag ráfogtam, hogy egyébként is rohantam volna, mert a többiektől igen csak lemaradtunk. Gáz. Nem vágják be! NEM! Mert én azt mondtam!

A lányok láttak egy olyan standot, amin cuki zokni vannak, de engem nem nagyon kötött le. Kerestem a fanstandokat, de egyet sem találtam. Már csak nagyon kevés időnk volt hátra és már mentünk is vissza, mondhatni nem csináltunk semmit. Mikor már a Lotte world bejáratánál voltunk, megláttam egy fanstandot, de rohanni kellett és nem tudtam megállni. Majd 1 perccel később volt egy cuki zoknis stand, ott furcsa mód megálltunk. Na vettem a bátorságom és visszaszaladtam, nem érdekelt, ha elveszek. Amikor odaértem kiszúrta a szemem a két hatalmas poszter: EXO-K és EXO-M. Meg se kérdezve az árát, már kértem is. Aztán kiderült, hogy ebbe darabonként 12 poszter van. Hááááááleluja, Haleluja, Haleluja!! Az egyik orosz lány is látta, mit veszek és jött oda sopánkodni, mert úgy tűnt, én vettem meg az utolsót. Kedvesen megkérdeztem a bácsit, hogy van-e még és mondta, hogy van, majd az orosz csajszi már a nyakamban volt XD. Úgyhogy ketten boldogabbak lettünk poszterekkel. Hallottam a Tanja megvette az EXO-K lemezt és neki Chanyeol volt kiskártyán. Kicsit se öltem meg a búcsúpartin. XD

Végeztünk, mentünk a szállodába és mentünk a búcsúpartira. Itt is ettünk, kiosztották a kis emlékplakettet és kaptunk hozzá két cd-t is. Az egyik Sistar volt, amit elcseréltünk egy Infinitre a taiokkal, meg egy Jay Parkos. Ezt a két lemezt aznap láttam utoljára. 

Volt egy DJ, táncoltunk 10-ig, partihard volt, bár 10 perc után a csapat többi tagja eltűnt és csak én maradtam egyedül. Hülye leszek felmenni, úgyhogy partiztam én is, meg fotóztam. 

Majd elköszöntünk és mentünk a hotelbe. Eldöntöttük, hogy elmegyünk vagyis kiszökünk, mert nem sokat láttunk a városból, de az oroszok – Tanjaék megelőztek minket és megszigorították a kimenetelt. Ráadásul Meli és Lümi nem is jöttek le időre, mert lemaradtak a japánokkal cseverészni. Úgyhogy ez az utunk ki lett lőve, vettem még egy utolsó banana milket és fagyit a közeli közértben és véget ért Korea. A japánokhoz felmentünk visszakérni a kis szerelmesünket, Lümit, majd közöltem a fiúkkal, hogy én holnap Japánba megyek. Úgy kiakadtak, pedig egyszer már mondtam nekik, nagyon vicces volt.

Visszamentünk a szobánkba, mert mást nem tudtunk csinálni és lefeküdtünk. Ditti még nézte egy kicsit a tv-t, majd mikor már ki akarta kapcsolni, láttam valami rózsaszínt, majd egyszer csak Baekhyun arcát. Mondom mifene? Összefoglaló volt a Jakarta-i Sm Townról és mutatták az EXO-t is. Olyan boldog voltam, úgyhogy ezzel a képpel hunytam le a pilláimat.

Olvass tovább

Korea - Negyedik nap (9/23)

Ma már senkiben sem volt stressz a verseny miatt, teljesen nyugodtak voltunk/am. A tradicionális napnak néztünk elébe. Elmentünk a Bulguksához, ami az Unesco része is, a Silla királyságbeli palotához és oda voltam meg vissza. ((bocsánat ide meg kell jegyeznem, hogy mégis honnan szedtem azt, hogy a Bulgugsa az palota?! Jézusom borogass... A Bulgugsa az egy Buddhista templom!! De mivel meghagyjuk a régi bejegyzéseket, ezért ez is így marad... kiegészítés befejezve.))Az egyik művtöris tanárnőm az egyetemen, még elsőben mutatott képeket, hogy hol járt és volt egy olyan, mikor ő állt a Bulguksa előtt. Megfogadtam, hogy én is ott fogok állni egyszer, majd láss csodát! Itt is nagyon pálli pálli volt (rohantunk), szóval túlságosan sok mindent nem láttam, és venni sem tudtam, de azért jól éreztem magam. 

Csináltunk egy csomó csoportképet, majd mentünk a Silla emlékparkba (ami nem Silla emlékpark, most nézem csak a képeket, hanem A Silla Királyság Égköve sorozat parkja, nem baj XD). Itt már annyira nem rohantunk, úgyhogy fényképeztem is. Volt egy előadás, történelmi, ami nagyon jó volt, mert kész csatajelenet, meg süllyedő hajó, meg helyes parasztgyerek, aki megkapta a jóslatot és legyen a megmentője a királyságnak. Túl sokat nem értettem, de a vizuális megjelenítéssel együtt egészen élvezhető volt. 

Azt hiszem itt találtam meg Tanjat, az orosz csajszikát, aki szintén exos és a kedvence Chen, de nagyrészt főleg Chanyeollal hülyültünk. Csináltunk pár idióta képet, meg szórakoztunk egymással és a többiek mondták, hogy nagyon egymásra találtunk. 

A nap többi részében mondhatni együtt voltunk, mikor tehettük. Nagyon remélem, hogy az nincs felvéve, mikor sétálás közben utánam ordít, hogy Park Chanyeol… remélem nem. 

Charlie Oppa, az indiaiak menedzsere

A saját bejáratú CamOppánk :D

A BigBang thai kiadása

A kis Japcsik, a Nyainyee

Fotósasszonyaink :D

Sétáltunk még egy kicsit a parkban, és mentünk enni. Megint egy olyan étteremben voltunk, ahol tradicionális dolgot lehetett enni. Valami húsféle volt, amit rizzsel csinálnak, nagyon finom volt. Le is fotózkodtam a tulajdonos nénivel. Itt összeismerkedtem a japán lányokkal és facebookot is cseréltünk. Nagyon kedvesek, ahhoz képest, hogy mit hittünk róluk.

Az étterem tulajdonosa

A japán lányok, a BATS

Ezután mentünk egy olyan helyre, ahol tradicionális dolgokat lehet csinálni. ÉS itt jön vidékoppa, avagy Baekhyun hasonmás. Bementünk egy régi építésű házba, és ott leült mindenki a foglalkozáshoz, majd vártuk mit lehet csinálni. Vidék oppa csak az elején volt ott, úgyhogy sírtunk is utána, mikor a végén se jött vissza. Nem tudtam túl sokáig paparazziskodni. Csináltunk szappant, amit formába lehetett önteni, én csillagvizsgálósat csináltam, majd legyezőt díszítettünk. Aki a leggyorsabban készen volt, felmehetett a színpadra ruházkodni, királyi viseletbe. Én olyan sokáig elbabráltam a sajátommal, hogy majdnem én voltam az utolsó, akire várni kellett. Mint mindig, ugye! XD 

Oldalt tekinthető meg VidékOppa, avagy Baekhyun

Érdekes megjegyzés, hogy most már tudom, hogy az a toll mégis honnan került haza... eddig fogalmam se volt. Pacsit a memóriámnak XD

Melinda, a Villangók királynője

Az eddig biztosan fiúnak álcázott Királynő...és Janka :D

Chenja

Mikor végeztünk, mentünk tovább teaszertartásozni. ÉS ITT VOLT VIDÉK OPPA! Két csoportra lettünk szedve, az egyik előbb ment tanulni, a másik pedig szórakozott (hagyományos játékokkal). Vidék oppa felöltöztetett minket ilyen köntösbe (Sehun forever alone, Chanyeolból már négy van… Kata, ezt neked üzenem), majd szépen leültünk kis asztalkákhoz. Tanja mellettem kötött ki. Felvettük a röhejes fekete sapkát és vártunk az utasításokra. Seizában kellett ülni (a koreai nevét nem tudom, a sarkadon kell ülni), így egy idő után elkezdtünk szenvedni. Valamelyik Cameunni pont előttünk volt és felvette a szenvedésünket, biztos jót szórakozott rajta. Megtanultuk, hogyan kell kiönteni a teát, megcsinálni, meginni, tartani magunkat, köszönni, befejezni, nagyon jó volt. Ráadásul megtudtuk, hogy épp egy 400 éves épületben voltunk, ahol 400 évvel ezelőtt ugyanígy tanulták a nebulók a teaszertartás fortélyait. Vidék oppa mögöttünk figyelt. Tanjanak már nagyon fájt a lába, és mikor félreült, kioldódott a masnija elől. Reni gyorsan megpróbálta ugyanúgy visszakötni, több-kevesebb sikerrel, kamera részvételével. Tök jó, hogy mindent felvettek… szerintem nem fognak ebből mindent bevágni (köbö semmit nem vágtak be). Nagyon remélem, mert nem tudom, hogy néztem ki abba a sapkába. Tanja nem röhögött annyira, szóval nem lehetett borzalmas. Annyira. Remélem. Mikor végeztünk, próbáltunk felállni, de olyan szinten elmacskásodott a lábam, hogy vagy 1 percig mozdulni sem bírtam. 

Vidék Oppa (a több mint ötezer paparazzi fotó egyike)

Aztán végre jobban lettünk és mentünk a másik csoport helyére. Ők csináltak ilyen sütit, de mi azt már csak enni tudtuk, csinálni nem. Charlie oppa gyönyörűen húzta az agyam, pedig kértem tőle sütit… igaz többet ettem, mint a többiek, de olyan finom volt!!! Ki kell derítenem mi a neve, mert imádom. Aztán mentünk játszani. Lehetett ilyen lábtenisz szerűséget, célba dobósat és nem tudom, mi volt a harmadik, mert elkezdtem vidék oppát fotózni. Nem fogom felrakni az összeset, mert átmentem paparazziba, de egyet felrakok majd, mert tényleg nekem tiszta Baekhyun hasonmás volt.

Azt hiszem ezzel véget is ért a nap… a frászfenét ért véget. De hülye vagyok! HÁT MA VOLT A KONCERT! JEEEEEEEEEEEEEEE! Még a koncert előtt visszamentünk a vázába, mert várt egy meglepetés, vagyis a Sistar. Velük is fotózkodtunk és a végén Boramnak (azt hiszem így hívják) mutattam mindenki háta mögött – leghátul álltam – egy fightingot, mert láttam rajta, hogy álltában is elalszik és annyira kedves volt, mert visszamosolygott és megköszönte.

A koncertre busszal mentünk vipesekként, és az a része, ami a normális rajongóknak megadatik, hogy a helyszín előtt lévő kis árusoktól kicsi aranyos fancuccokat lehet venni, az kimaradt, mert pálli pálli. Pedig itt úgy szétvásároltam volna a fejem… ahogy leszálltunk még tudtam fotózni a fanokat, de már tereltek is be minket a sportcsarnokba. Csak lestem, hogy hűű, meg háá, meg hatalmas felíratok: Beast meg Kara, meg Infinite. Nekem ez volt életem első koncertje. Nem csak kpop, hanem egyébként is. Jóval kezdem, mi? XD A színpad már állt és mentek rajta reklámok. Pontosabban két reklám és az ismétlődött egyfolytában. Mi a színpad előtti bal szekcióban ültünk, szóval piszok jó helyen. Ha majd szépen megcsinálom a képeimet, akkor ünnepélyesen jelentem, hogy megnyitja kapuit az All just human fanoldal (tisztára, mint a profik… elérzékenyülök… XD remélem még nincs ilyen, ugye nincs?!) A címet megértitek majd, ha tovább olvastok.

A koncert már végre elkezdődött, jöttek a konferanszok (az egyik volt Mblaq tagja, a másik a 4minute tagja, a harmadikat nem tudom) és valahogy besötétedett. Felderengtek a lightstickek és kezdődött a parti. Előtte gyors interjú, hogy kit szeretnék látni a legjobban (hát most mondjam bele, hogy bocs, de nincs itt az EXO, így jártatok, meg jártam) és azt feleltem diplomatikusan, hogy az Infinitet, mert őket táncoltuk, ugyebár. Most hogy írom ezt, rájöttem, hogy ezt a részét azok, akik nem ismerik a kpopot, nem fogják érteni. Akkor csak olvassátok el, mint érdekes plusz információ :D.

Hát először a kisebb előadók jöttek, aztán olyanok is, akiket ismertem. Akkor most felsorolom, de nem mindegyik fog menni: (fellépési sorrendben) B1A4, ?, A-Jax, ?, Myname, ?, ?, Nu’est, ? (kiderült, hogy én az egyik háttértáncost fotóztam a csapat helyett, bocsánat XD), Vixx, Rainbow, ?, Davici, 4minute, a csapataink: Elevators, Nyainee, Lollipop Cz, Mblaq, Boyfriend, Charlie oppa (lol, csak nézem a képeket, mert nem tudom sorban és jött egy nagyon furcsa kép XD), ?, ?, U-kiss, After School, Sistar, Secret, Infinite, Apink, Beast (derp képek tömkelege…) és ennyi. A T-ara nem volt itt, pedig lett volna. Nagyon jó volt, tomboltunk és táncoltunk ülve, és igen. Rájöttem, hogy ők bizony mind ugyanolyan emberek, mint mi. Ugyanúgy izgulnak, ha színpadra kell menni, ugyan úgy keveset alszanak, rohannak állandóan, élik meg ezt az egészet. Bármelyikünkkel egy kalap alá tudnám venni őket, mert ők is emberek. Csak annyi a különbség, hogy nekik minden lépésüket figyelik, te pedig szabad vagy. Hát egy felejthetetlen élmény volt, az biztos. Amikor a U-Kiss ment le a színpadról Kevin és Soohyun vissza integetett. Annyira örültem neki :D.

A képeket is felrakom, a videókat is felrakom, mindent, amint tehetem. De megtapasztaltam azt is, hogy fotósnak se jó ám lenni. Mikor még az elején csináltam, volt olyan rész, amiből semmit sem láttam, mert fotóztam. Ráadásul nem is sikerült olyan sok jó kép. Azért próbáltam ügyeskedni, hogy a magyar kpoposoknak is csináljak képet, de azért én is lássak belőle valamit. Ha nem csináltam volna, akkor úgyis lehetett volna venni, hogy ott sem voltam. De ott voltam! Kifáradtunk, mentünk vissza a hotelbe és másnap reggel indultunk vissza Szöulba. Közben Renike elnézte az információkat és a buszon leste az órát, hogy mikor landol az EXO újra Szöulban, mikor egy nappal elcsúszott… mindegy. Így se, úgy se találkoztam velük.

Olvass tovább