Korea - Második nap (9/21)

Úton be Szöulba

Felkeltünk teljesen kómásan és felszálltunk a buszra. Tudni kell, hogy mi az indonéz csajszikkal és a nigériaiakkal voltunk egy buszban, még pedig a kettesben. Az afrikaiak partiztak hátul mindenféle zenére, mi meg csak bámultunk ki a fejünkből, mikor meghallottam a MAMA-t. Ott elkezdtem énekelni azonnal!! Aztán jött a History és a nigériaiak még ezt is tudták táncolni, igaz ülve, de tudták! OH YEAH! Elindultunk a szöuli királyi palotához, mert előbb azt néztük meg és utána mentünk flashmobozni a nagy térre. A palota együttes csodálatos, igaz végigrohantuk ezt is. Viccesek voltak az iskolások, amint köszöntünk nekik koreaiul, elkezdtek sikítani és ujjongani, totál olyan volt, mintha sztárok lennénk tényleg, pedig csak külföldiek voltunk, akiket parádéztattak XD. Szerintem ez az egész csak kirakatosdi volt, de élveztem. Nem mondanám, hogy meg tudnám szokni – erről majd lehet, írok egy külön bejegyzést „Milyen idolnak lenni – 1%-ban megtapasztalva” címmel, talán – viszont tényleg vicces volt. Az épületek csodásak, a díszfelvonulás is pazar volt, majd mikor körberohantuk az egészet, mentünk flashmobozni.

Na mármost, amire én aztán végképp nem számítottam, hogy előttünk kamera és fotóaparat tenger, mögöttünk meg fanoló vagy bámészkodó koreaiak. Kissé sem volt durva. A lányok fotózkodni szerettek volna velünk, és csináltak is jó sok képet, de egy lány lemaradt, mert mondanunk kellett neki, hogy sajna hívnak, majd legközelebb, erre úgy felháborodott, hogy csak lestem. Mi szélen táncoltunk, jobb oldalt – felvételen bal oldalt – és jobbára Lümi látszódik, mert ő aztán tényleg tudott. Én csak bénáztam a háttérben és próbáltam meghúzni magam, mivel nem nagyon tudtam a táncokat, akkor meg minek égessem magam? Főleg, ha ezt a koreai tvben adják le majd, ami… kissé… hadd ne mondjam. Azért erre még 65 éves koromban is emlékezni fogok XD

Ennek is vége lett, rohantunk el, mert vízhiányunk volt, de így is késtünk az ebédelős helyről. Az ebédnél a vlagyivosztoki oroszokkal ültem, mert csak 4 férőhelyes volt egy asztal, de nagyon rendesek voltak – úgy őszintén ekkor hol volt Tanja? O_o na mindegy, róla majd később – ettünk olyan középen forralható pulkogit. Finom volt, és itt kaptam meg először, hogy Reni megint utoljára fejezi be az evést és már megint sokat evett. Megjegyezném, nem ettem olyan sokat, de ha van, hát együk, nem? Meg koreai étel, amit szeretek, szóval XD.

Miután kijöttünk az étteremből megakadt Ritával a szemünk egy másik étterem nevén (majd lásd kép), aminek a neve: Xingkai. Új shipnév emberek XD (shipnév: két bandatag nevének a mixelése, ez most Yixing/Lay és Kai)

Szétnevettük magunkat, majd mentünk a táncórára. Itt mutatta meg a csoport egy része a táncát. A koreográfusunk, mint kiderült, az SM. egyik koreográfusa volt, aki tanította a TVXQ-t is, a drága Himchan seongsenim (utálom az átírást, így nem tudom, hogy kell átírni) vagy oppa, kinek hogy tetszik. Ritának pölö nagyon tetszett XD. A másik megfigyelőnk az a hapek volt, aki kiparodizálta a Gangnam style-t, nevét nem tudom. Mi voltunk az utolsók, szóval végig nézhettük a többieket. Hát a két warrioros csapat táncán csak ámultam, mert rendesen rengett alattam a parketta. A japó shinee adta, mint a versenyen is, nagyon jók voltak. A többi csapat is nagyon, de nagyon tetszett, szóval kissé leamortizálta a kedvemet, de Ditti mondta, hogy mutassuk meg, hogy szeretünk táncolni. Oké, én aztán benne vagyok, szóval elpoénkodtam annyival, hogy húúztam párat, ahol lehetett. Erre Himchanka pont a részem előtt leállította a zenét… 1. annyira szar volt 2. annyira jó, hogy nem kell tovább, mert elhiszi (rajtunk kívül azt hiszem még egy csapatnak állította meg így, a többieket végignézte, szóval nem tudtam mire vélni) Csak egy dolgon javított, és megdicsért minket, hogy az arcunk és a kisugárzásunk az csillagos ötös. Pont ettől féltünk mellesleg a legjobban, hogy nem lesz arcunk, mert a próbateremben sokáig nem volt, majd elkezdtünk rá gyúrni és tádám, meglett az eredménye.

Lett közös fotó, majd kijöttünk és indultunk a… a… a… A COEXBE!!! Miközben sétáltunk a buszhoz kiderült, hogy az a próbaterem, ahol az előbb voltunk, ott próbál a B.A.P. és még páran is. Mondom oké. Ez csak érdekesség volt, nem fennhéjazás. Csak hogy ha a képet látjátok, akkor tudjatok asszociálni, vagy tudom is én :D. Szóval mentünk a Coexbe. Reni megbolondult, megzakkant, azért habzani nem habzott a szám, de majdnem XD. A COEX egy hatalmas bevásárló központ, ahol vannak (másik szinten) konferencia termek is. Az egyikben volt fansighton az EXO valamikor áprilisban (egyszerűen nem tudom melyik képek azok, szóval nem tudom hanyadikán, mindegy, nem lényeg). Ezért ö(ő)rültem meg annyira, de itt is csak rohantunk, és csak rohantunk. Az első bolt, ahova bemehettünk, meg ahova eleve is mentünk az az SM. boltja, az Everysing volt. Megvettem életem második és harmadik és… szóval, vettem EXO-M-et (de nem kaptam posztert L), Shinee – Sherlockot és Lucifert, meg még egy kis ajándékocskát. Ennyi. Ezért fizettem sokat, inkább nem publikálnám. Azt még meg kell említenem, bár gondolkoztam rajta, hogy írjam-e vagy se, viszont eléggé viccesnek találom, úgyhogy röhögjetek rajta ti is. Camoppa - fotózkodás az EXO-K plakát mellett – meglátott és azonnal húzta is elő a kis kameráját. Na, akkor mondjam, kik ők, miért szeretem őket és üzennék-e nekik valamit. Lö Reni idegesen elkezdett röhögni, majd összekapta magát és válaszolt koreaiul, hogy biza ők az EXO és hogy nagyon szeretem őket, a zenéjüket, a hangjukat, a táncukat. Aztán megkérdeztem, hogy lehet-e magyarul folytatni, majd zárszavam: Legyetek mindig önmagatok és sohase adjátok fel! Csapó! VÉGE! Köszönjük Camoppa a lehetőséget, hogy gyönyörű pofikámmal leégetem magam az EXO előtt… nem néznek ők tv-t, soha. Túl ronda vagyok meg dagadt, ahhoz, hogy szabadszívvel vállalhatnám magammal együtt a rajongásomat. Szóval ezt bebuktuk és ez volt az első, de nem utolsó… Nem mintha nem örülnék neki, csak nem tartom magam olyan szépnek, hogy ezt jóérzéssel mondhatnám. XD Nya, tessék röhögni! Szóval rohantunk ki a boltból, vettünk kisnadrágot, mert kissé kilátszódtunk a ruha alól, majd már mentünk is kifelé pálli, pálli. Megláttam életem első igazi faceshopját és egyetlen egy dolog volt EXO-s, egy kis plakát az egyik szekrény falán. Ennyi…

Végeztünk a Coexben majd megint mentünk enni.

Mert erre az izére igenis rá lehet függni...

Igen, állandóan ettünk. XD Most nem tudom mit ettünk, de olló volt a tálban, amivel el lehetett vágni a tésztát. Lehetett hagyományos ülésmódot is választani, úgyhogy én rohantam is, a lábam megbánta, de én nem. 

Mikor ez is megvolt, szálltunk a buszra és elindultunk Gyangju felé. Az utazás 5 óra hossza volt, sötétben, szóval, amit akartam is fotózni, azt se sikerült. Megálltunk egyszer, ahol volt egy nagyon aranyos eladó fiú és kb eddig tartott a szerelem. Nagyrészt zenét hallgattam, meg próbáltam aludni. Éjfélkor érkeztünk meg, szóval az már egy másik nap.