Nem tudom hányan olvassák ezt a blogot, de ha kevesen is, legalább magamnak meglesz. :D
Az elmúlt két hónap hol álom volt, hol rémálom és most kezdek felébredni belőle. Mások azt gondolnák, hogy most kezdek álmodni, de nem. Azon kaptam magam egyik napról a másikra, hogy az új ismerőseim eltűntek. Lehet én tűntem el, nem pedig fordítva, mégis nem esett valami jól. Ez annak a fordítottja, mikor nyersz a lottón és hirtelen eddig nem is ismert rokonságod lesz XD. Most az ismerőseid tesznek úgy, mintha sose találkoztál volna velük. Érdekes fordulat.
Egyik nap átjött egy családi barátunk és mesélte, hogy a fia (aki egy évvel idősebb, mint én) mégsem jön haza Ciprusról (jelenleg ott dolgozik) és nem tudja eldönteni, hogy most jól döntött-e vagy sem. A végén az lett, hogy az is rossz, ha hazajön, az is ha nem. Igen, ki kell mennem, mert meg kell tapasztalnom, hogy milyen. Nekem is azt mondta, hogy nem tudja eldönteni, hogy jó-e vagy rossz, hogy elmegyek, de maradandó élmény lesz az biztos. (Ezt inkább anyáéknak mondta, mint nekem :D) Aztán jött a kérdés: Elkezdtél már pityeregni? Erre csak aranyosan mosolyogtam, majd komolyan válaszoltam: Igen. Lehet ezt nem kéne leírni, mert nem tartozik a világra, de magamnak jó ha megvan. Igen, írva a jövőbeli Reninek, ne tagadd, hogy két hete mindig sírva feküdtél le (igaz, különböző okokból). Sokan csak azt látják kívülről, hogy mekkora mákom van már, hogy Koreába is megyek, meg utána Japánba is és nem is akárhogy. Hát aprón megsúgom, hogy körülbelül a lelkemet adtam el ezért. Eddig se voltam egy optimista alkat, bár embertől függött, hogy az voltam-e vagy se, de most meg végképp nem. Ó szia, hello, depresszió. De, elhatároztam magamban, hogy teszek az egészre, teszek az átkokra, amiket rám suttogtak éjnek évadján és túlteszem magam ezen. Kiélvezek minden egyes pillanatot, mikor ott leszek és megosztom majd veletek, mert gondolom azok követnek, akiket minden hátsó szándék nélkül érdekel is, hogy mit csinálok. Egy év múlva biztos vagyok benne, hogy egy teljesen más Renáta tér vissza. Meg fogok törni, ezerszer orra fogok esni és mennyire finom lesz az a sake XD. De megtanulom, hogy milyen az élet, vagyis inkább bizonyítok kedves legjobb barátnőmnek, hogy ne kelljen leírnia többet nekem: Ej, Renáta, miért csodálkozol még mindig a világon?
Úgyhogy ilyen nagyon letargiával megyek el, de túl fogom élni!
Ui.: EXO, Ti! XD
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése