Na mármost a cím nem azért van, mert annyira japán akarok lenni, csak már megint kiakasztott a koreai tanárom. Igen. Egy: Ha külföldre mész, az adott nyelvet is tanulod, ugye? Akkor logikus, hogy nem kezdesz el tanulni egy másik nyelvet, azon a nyelven, amit eleve is tanulsz. Köszönjük kedves Renáta!
Azt hittem, hogy van annyi koreai tudásom, hogy tudom tovább fejleszteni úgy is, ha az adott óra japánul folyik. A tanár kipécizett magának, tőlem kérdezett mondatokat, amit először rosszul mondtam (de rájöttem a helyes megoldásra, ami tényleg az volt, csak nem mertem benyögni), mivel nem tudtam, hogy van koreaiul a kifejezés. Erre elkezdi nekem levezetni a szerkezet japán megfelelőjének a nyelvtanát. Igen. Nem tudtam eldönteni, hogy most koreai nyelvórán vagyok, vagy japán nyelvtanórán. Persze leszűrtem, hogy a tanár magyarázási módja nullával egyenlő, mert egy részen kb egy órán át rágtuk magunkat, hogy mi lehet az (persze az első 10 perc után rájöttem, hogy mi a jó édest kellett volna mondanom, hogy jó legyen, de azért engem kell hülyének nézni). A sok olvashatatlan kanji, pár nyelvtani szakszó és mai leíró japán nyelvtanóra visszaemlékezés után, végre megjött a koreai nyelvtani szerkezet. Aztán az óra utolsó 2 percében a megvilágosodás, hogy ezt az egészet most mégis minek vezette le. Ha japán lennék, sokkal hamarabb leesett volna.
És itt jön a javítás. Nem, ha japán lennék, hanem ha jobban tudnék japánul, hamarabb leesett volna. Mivel a japánok, eddigi megfigyelésem szerint egyáltalán nem okosak. Mármint hozzánk képest. Mondhatni csalódtam egy kicsit. Sokkal tovább kell nekik magyarázni valamit, nem válaszolnak, csak kukulnak, és külön tanítani kell nekik, hogy maguktól kiálljanak tömeg elé. Lehet, csak még nagyon kezdő vagyok itt japánföldön, de remélem ez a megfigyelésem nem fog rosszabb rátákat felvenni. Én még hiszem, hogy milyen zsenik. Lehet csak ez az egyetem gyengécske. De ilyet sem szabad mondani, mert örülök, hogy itt vagyok és normálisan járok a japánokkal együtt. Lehet a végén még mégis meg fogok bukni a vizsgákon XD.
Még akartam azt írni, hogy tényleg érdekesek az órák. Japán gazdasága órán a tanárúr odajött 10 perc után hozzánk, és elmondta angolul, hogy mi lesz az óra anyaga (Steve Jobs), majd rájött, hogy nekünk nincs bajunk a japánnal, megértettük. (Van egy sanda gyanúm, hogy ezt jövő héten is eljátssza :D)
Azután ott van az Ázsia gazdasága órám, amin pedig nem tudom megállni, hogy ne aludjak el. Az írása kiolvashatatlan, felolvas a könyvből (nagyon remélem, mert legalább lesz honnan tanulnom). Nem baj, legalább nagyjából értem.
Most voltam először angol órán, Amstrong tanár úrral és hihetetlen jó fej az a kanadai ember. Segít, otthonosabb nyelvet használ, amit teljesen értek és jók a poénjai! Megtartjuk! :D
Mi az, ami még érdekes… média órán a Twitterről volt szó, elég érdekes adatokat mondott a meghívott előadó.
Hétfőn, ugye nem volt tanítás, tanultam, ha lehet azt tanulásnak nevezni :D.
A Bunkasai (nagy egyetemi rendezvény) megbeszélésen természetesen nem volt ott a férjem, ki gondolta volna. Viszont helyette rajzoltunk táblát, hogy mit adunk el és mennyibe kerül. A táblacsokit választottam és elmerültem az alkotás univerzumában. Jó volt csak csöndben ott ülni és alkotni valamit. Tényleg jól esett.
Táncra is mentem és ezen a héten Rino már tanított nekem valamit. Ami nem volt túl kényelmes számomra, mivel eléggé … eléggé csajos hiphop fajtáról beszélünk. Lefáradtam, de csináltam és mondhatni a lépések már jól mennek, csak mozogni nem tudok úgy, mint ő. Megpróbáltam megtanulni a nagy közös táncot is, de nem ment. Majd a Bunkasai után én is tanulhatok velük rendesen.
A csütörtöki órán másik koreográfiát is láttam Rino csapatától, amitől az államat kerestem egész végig, míg néztem. Az a lány, aki tanította nekik, piszkosul jól táncolt. Körülbelül úgy éreztem magam, mint egy traniee (gyakornok), akinek fogalma sincsen, hogy mit keres itt, ennyi jó táncos között. Nem adom fel, egy év alatt még akár bele is jöhetek, de akkor ott, nagyon elszontyolodtam.
Most hazajöhettem egyedül, és végre zenét hallgattam az úton.
Bringázási szint: Nagyon kellemes.
Bringázási szint: Nagyon kellemes.
 |
| Ajándékom egy rendes gyerektől. Mikor az első hetemen egyedül mentem haza vonattal, az állomáshoz vezető úton beleakadtam egy kis bandába, az egyik srác elkezdett velem angolul beszélni, mármint úgy tenni, mintha tud és beszédbe elegyedtem velük. A srác elrohant, majd mikor az állomásra értünk ezt nyomta a kezembe. Nem láttam azóta se őket! :) Sajnos ez így megy itt… Háttérben a Tokióban beszerzett könyveim: Egy N3-as nyelvtani felkészítő és egy koreai nyelvtani összefoglaló |
Mivel sokan kértétek, pár kép a telefonomról:
A kis szentélyem:
 |
| Minseok megvilágosodott |
A lakásom eddig még nem látott részei, a saját készítésű naptárammal.
És bizonyíték, hogy még élek
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése