Csak két órám volt a suliban és jöttünk is haza Enivel. Ma nagybevásárlást csinálok, döntöttem el. Eni említette, hogy a múltkor elmentek Csillával biciklizni és találtak egy japán Corát/Tescot/Auchan -t és ott minden van és olcsó. Na akkor uccu neki.
Összeírtam mi kell, hogy nehogy kifolyjon a kezem közül a pénzem. Vittem magammal 4000 yent (a pénzes dolgokba azért megyek bele, hogy tudjátok errefelé nagyon nem piskóta az élet), hogy csakis annyit szánok erre. Viszont, amit vennem kellett volna, nagyon nem ennyi lett volna. Mondhatni csak ételt vettem. A mobilommal számoltam, hogy hol tartok és hála az égnek pont kijöttem.
Olyan ennivalókat vettem, amit meg tudok csinálni, vagyis még a főző tudásomat bővíteni kell japán területen, hogy ne haljak éhen. A menza nem annyira drága, a bolt se, de sok kicsi sokra megy. Összekészültem palacsintához is, úgyhogy holnap megszakértem életem első palacsintáját. Mire hazamegyek, anyáék majd úgy kérik, hogy én csináljak vacsorát XD. Az egyedüllét mikre nem ösztönöz…
Végre vettem ollót, mert szoktam itthon barkácsolni, tolltartót, viszont tudtam volna még venni egy írtó jó pulcsit, párnát, ágyneműt, de majd legközelebb.
Mikor szépen bevásároltunk, indultunk is vissza biciklivel.
Biciklizési szint: Médium (kicsit problémák akadtak a kormányozásban a súlytól)
Hazafelé megláttam egy hatalmas plázát, aminek a neve: La - KATA. Kata komolyan mondom, te mindenhova követsz? XD
Most utánanéztem egyes dolgoknak, és azt hiszem megint nincs annyi pénzem, amennyi kéne, és sírni azt tuti fogok…, de ezekről majd csak vasárnap. Október 14-én…. 14-én….
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése