Avagy, tényleg barátságosak a japánok, ha kicsit be vannak csiccsentve. :D
Mielőtt még a szombatra térnék, meg kell említenem, hogy végre én is eljutottam Wakabába, a híres 100 yenes boltba. Biciklivel mentünk Enivel, és meglepően nincsenek errefelé távolságok a közlekedés ezen formájával. 20 percbe sem telt és már az említett városban voltunk. Megtaláltuk a Wakaba Walk nevű pláza komlexumot és mentünk is megkeresni a boltot. Nagy nehezen meg is lett és elszabadult az …. értetlenkedés. Semmin, de semmin nem volt ár. Kivéve pár dolgon és mivel nem hittünk a szemünknek, hogy mindez csak 100 yen lenne, megkérdeztük az egyik nénit, és ő kedvesen felvilágosított minket a nyilvánvalóról, hogy igen, itt minden 100 yen. Meg is magyarázom, miért volt nekünk ez olyan fura. Minden volt: hajcsatoktól kezdve ruházatig, papír-írószer, konyhai eszközök, kerti eszközök, tisztítószerek és tárgyak, kis edények, nagy edények, ételek, tároló dobozok, étkezési dolgok… és még sorolhatnám. Betti szerint, amiben ő volt az jobb volt, de nekem ez volt az első, szóval ámultam. Be is szereztem hiányzó cikkeket, mint akasztó, felmosó, szemetes kuka, szókártya, kis dobozkák a rizsnek (amit pont ma tettem tönkre azzal, hogy beraktam a mikróba sokáig -.-), pohár, tároló doboz, könyvelválasztó, és nem utolsó sorban 12 darab piros ceruza. Igen. azt hittem veszek jó sok grafit ceruzát, de megint, MEGINT nem olvastam el a kanjit rendesen és vettem helyette piros ceruzát.
- előző kalandom ezzel a napraforgó olajjal volt, mikor azt hittem, hogy azt veszek, de helyette főző sakét vettem és a palacsinta, krokett és egyéb ételeim szenvedték meg -
Bevásároltam használati tárgyakból és indultunk is haza. Nem is én lennék, ha a szűk bicikliúton, szélben, szembejövő forgalommal neki nem megyek az oszlopnak. Igen, a nagy lábujjam bánta. Már annyira nem fáj, de bennem volt az ideg rendesen.
Akkor jöjjön a szombat. Úgy volt, hogy nem megyünk sehova és mindenki csendes délutánok keretében tanul. Nem. XD Renike megszólalt, miután meglátott egy plakátot, hogy az egyik volt ösztöndíjas felhívta a figyelmét, hogy a Kawagoe fesztivált ne hagyjuk ki. Ez a fesztivál történetesen most szombaton és vasárnap volt. Mi inkább a szombati napot választottuk és Betti tanácsára úgy mentünk, hogy a nappali és éjszakai életet is láthassuk. A kis csipet csapat elindult 3 órakkor és ott is voltunk szintén 20 perc múlva. Ez a város még új volt, vagyis eléggé meglepődtünk, hogy mennyi bolt van. :D
Végigsétáltunk azon az utcán, amit mutatott a jelzés, hogy a fesztivál részét képezi és rengeteg ételes standot találtunk. Majd külön felrakom őket, de az érdekesebbeknek itt hagyok helyet:
![]() |
| Igen, döner kebab XD |
![]() |
| Csokis Banán! |
![]() |
| Okonomiyaki - nagyon finom! |
![]() |
| Mert EZ nem hiányozhatott, ugye?! Teljesen meglepődtem... |
![]() |
| Halacskaszedegető |
![]() |
| És a lényeg: a szentély! |
![]() |
| Na még egy kis koreai kaja is feltünedezik. |
Végigjártuk a bódékat, vettünk okonomiyakit és vártuk, hogy a megszerzett információk szerint 6 órakkor elkezdődjön a felvonulás. Lassan lassan kihúzták a szentélyt az állóhelyéről, megjött Masa, Csilla japán ismerőse és vártuk, hogy legyen valami. Besötétedett, mindenki fotózott, a rendőr sípolt élesen a zebrán közlekedő népeknek, majd egyszer csak megkértem a kimonósokat, hogy csináljunk egy képet.
Itt kezdődött a probléma, mert megtalált minket Yagi és a barátjai, akik már enyhe delíriumos állapotban voltak XD
A fesztivál ezzel kezdetét vette. Megjött a másik szentély is.
![]() |
| Még nagyobb ujjongás volt, mikor a kettő találkozott. |
Ünnepelték, ujjongtak majd Yagi mindegyikőnk nyakába akasztott hirtelen egy sárga valamit (amin Kawagoe matsuri és a szentély neve volt olvasható), majd a másik szentély elment, nekünk pedig elkezdi magyarázni, hogy akkor most jön az a rész, hogy beállunk és húzzuk a szentélyt a fél városon át.
Mi?
Ezerszer mondtam, hogy dekimasen (nem tudom megcsinálni) majd arra gondoltam, hogy milyen jó móka lenne már. Úgyhogy beálltunk. Végighúztuk, ordítoztuk a részeg kimonós japánokkal együtt!! Ezt biztosan nem fogom megbánni, vagy elfelejteni :D Köszönjük szépen! :)
(videó is lesz, de majd később, mert szépen megcsinálom - hát azt végül sose csináltam meg...)
























0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése