Tokió - Ikebukuro (10/06)

Először is boldog névnapot az egoista magamnak! :D 

Mai nap a program az lett volna, hogy elsődlegesen keresünk olyan boltot ahol lehetne telefont venni. Széjjelnéztem, hogy hol van az a bolt, ahova kéne mennünk és letisztáztam mindent. Reggel elindultunk 9:15-kor és már fél 11re Sakadoban is voltunk, a boltnál, hosszú séta után, mikor is közölték velünk, hogy nekik nincs ilyen telefonjuk. 

Sakado-i állomás, Betti az ablakfényben

Visszasétáltunk a vasútállomáshoz és mentünk tovább Tokióba. Ikebukuro nem a kerület neve, hanem a vasútállomásé és a szép internet szerint Tokió második legforgalmasabb vasútállomása, amit meg is tapasztaltunk. 

Mikor megérkeztünk minden durván sok volt, mintha visszamentem volna Szöulba. Hatalmas épületek, szűk utcák, rengeteg ember, rengetek kiírás és zászló és minden. Nagyon, de nagyon örültem, hogy végre zsongnak körülöttem. Feljöttünk az aluljáróból, ami már nekem egy plázának tűnt és ámultam és bámultam. VÉGRE!!! :D A többiek bementek a McDonalsba enni venni, mi szépen megvártuk őket kint és fotóztunk. Mindent! Sétáltunk az utcákon, az emberek között és kerestük azt a nagy plázát, amit én kinéztem, mert ott aztán minden van. 

Anya, egy ilyen? :D

Nagy nehezen meg is találtuk és az maga volt az ámulat.

Ez a pláza a Sunshine 60 nevű pláza volt és körülbelül olyan nagyságokkal és boltokkal számoljunk, mint az Aréna, a Mammut és a Westend együttvéve, és lehet ez még kevés is. Hatalmas egy pláza volt, rengeteg ruhabolttal, étteremmel, más fajta bolttal és az emberek kint álltak és üvöltötték az akciókat. Miután megtaláltuk itt is a Softbankot és megint közölték velünk, hogy nincsen olyan mobil, amit keresünk (Prepaid-es, ami egy évre van csak és ez pont tökéletes külföldi diákoknak) nagyon lekókadtam. Az igazat megvallva megfogadtam, hogy telefonon kívül mást nem veszek. De ez se jött össze. A Softbank mellett volt egy könyves bolt és abba én tudniillik beszabadultam. Nem kellett volna :D. Vettem egy N3-as nyelvvizsga gyakorló könyvet és egy koreai nyelvtani összefoglalót. Hasznosak szóval nem bántam meg. 

A könyves bolt után még jártuk a boltokat, nézelődtünk, nagyon sok jó dolgot láttam, ruhát, táskát csak hát az árucédula is rajta volt, nekem meg a földön nincs annyi pénzem, amit itt el lehetett volna költeni. Mikor meguntuk a keringést, észrevettük, hogy ebben az épületben van Akvárium, Planetárium és Kilátó. Na döntöttünk egyet, menjünk fel a kilátóba. 620 yen volt a belépő, szépen betessékeltek minket egy liftbe, benyomták a gombot és uccu neki. 

Csak lestem, bedugult a fülem, éreztem, hogy összepasszíroznak. A lift átváltott neonvilágításba, csillagokkal a tetején és a kijelző mutatta, hogy jelenleg megyünk fel a 60. emeletre kb. 600 m/s sebességgel. Mondom köszi! És mikor felértünk….

Machigainai, az ott a Tokió Dome

Éreztem, hogy kileng az épület, vagy lehet még a liftes gyorsulás hatása alatt álltam. Ez az érzés plusz az, mikor az ablakhoz mentünk miután minden kis segítő köszönt nekünk, az felért egy ájulás közeli élménnyel. EGÉSZ TOKIÓT BE LEHETETT LÁTNI! Az egészet! Ameddig a szem ellát épület, ház, a város. Nagyon, de nagyon durva volt, más szót nem tudok használni (elnézést kérve azon intelligens olvasóimtól, akiknek szókincse sokkal bővebb, mint az enyém). Lehetett látni Shibuyát, Shinjukut, a kofunt és a shóguni palotát, a házak tetején focipályát, medencét, leszállópályát és mi csak néztünk és néztünk. Többször kellet nyelnem a gombócokat a torkomban, mert az a tudat, hogy ezt csak én látom, a családom és Kata és Ti sem, az kissé nagyon rosszul esett. De sajnos ez van, úgyhogy beszéljenek majd helyettem a képek. Mikor körbementük valamennyire a szintet, ettünk zöld teás, hatalmas csavart fagyit, visszamentünk a földszintre és még bolyongtunk egy kicsit.

Temető

Focipálya... az épület tetején...nincs hely

Shibuya felhőkarcolói

A fagyis bolt a világ tetején

Én és az egyszem fiúnk elköszöntünk a lányoktól, mert ők még maradtak vásárolni, mi pedig mentünk haza. Hazafele bementünk egy MediaMarkt álá japán verzióba és sikerült telefont venni! YATTA! És még olcsóbban meg is úsztam, mint ahogy számítottam. Nagyon örültem neki és nagyon vagányul néz ki. :) (Ez a mobil 360 napig érvényes, 3000 yent fel kell tölteni rá, ami két hónapig használható fel, 300 yenbe kerül a mérhetetlen email egy hóra, de a beszélgetés az drága, szóval szerintem megéri) Egyéb személyes dolgokat, hogy a mobilos email címem hanomano, az utolsó számjegyem a számomban 0408 és egyebek, csak mellékes információk. (már csak azért is mert anya rám szólt, hogy túl sok az EXO a blogomban XD) Viszont, a címem mégse, szóval aki szeretne írni nekem, úgy hogy hamar kézben meg is kapjam az erre a címre írhat:

hanomano@softbank.ne.jp

A hazaút hosszabb volt, mint az odaút pedig csak 43 km és 40 perc, ami nem sok. Igen 43 kmre vagyok Tokiótól, ami első soron jó, de végső soron nem, ha nagy földrengés lesz.

Na ki ő? Kriszti-neechannak egy Shou (Arashi)

Ennyi volt mára és nagyon jól éreztem magam és most jöjjenek a képek! :) (bocs, már bepótoltam.)

*apró megjegyzés: manapság minden nap 7:15-kor magamtól felkelek. Ne kérdezzétek, miért.