Egy szóval: borzalmas. Honvágy, ölelhetnék, biztonság érzet nuku stb. Voltak nagyon sötét korszakaim a fejemben, főleg első egyetemi napomon. Azt hiszem egyenlőre túltettem rajta magam. Egyenlőre!
Megérkezésemkor elmentünk Tokióba először is, mert Kanda-sannak (mentorféleségünk, papánk) dolga akadt ott és mi meg vele voltunk, így nem nagyon tudott volna minket hova rakni. Elvitt előbb egy étkezdébe, ahol nagyon de nagyon finomat ettem. Aztán elmentünk a JIU-ra, gyorsan dobozoltunk és már indultunk is Sakado felé. Összesen 3 órás volt az út, de előtte megálltunk egy elektronikai boltban (többek között nekem átalakítót venni, ami végülis nem volt jó!) majd baktattunk szépen az új otthonunk felé. (Nem tudom, hogy lehet szövegbe beszúrni képet, szóval azok majd külön). Hatan vagyunk összesen magyarok itt, de az egyik lány már itt van fél éve, mert ő a rendes képzési idő szerint jött. Mostmár nagyon jól kijövünk egymással, hülyülünk és bandázunk, mert ha ez nem lenne, meghalnék.
 |
| Ipponmatsu vasútállomás |
 |
| Ez egy elég híres onszen (fürdő) volt a környéken (soha nem voltam benne...) |
Mivel nem volt jó az átalakítóm, nem tudtam gépezni normálisan, csak egy órát, mert addig bírta emellett az áramerősség mellett a gép feltöltve. Ki voltam sokáig. Nem tudtam semmit se csinálni, csak enni, meg tv-t nézni. Sétálgattunk a környéken, elmentünk Sakadoba (mert mi Tsurugashimában lakunk, egy másik városban, de igazából egymásra vannak itt nőve a városok), de utána is csak poshadás volt itthon.
 |
| Deutsche galamb, ahogy apukám szokta mondani, de itt minden nagyobb, mint ahogy azt én hittem. |
 |
| Ezt a képet feltétlenül nagyítsátok ki. Na mik azok?! |
 |
| Itt tényleg minden határozottan NAGYOBB! Ha araknofóbiás vagy NE, ismétlem NE gyere vidékre, Japánba. |
 |
| Ez meg milyen tökéletesre sikeredett kép már... és észre se vettem... |
 |
| Elvileg a monda szerint ilyen virág van a Pokol kapujában is |
 |
| STOP tábla |
Kiposztereztem a szobámat, hogy kissé otthonos legyen, bár így utólag belegondolva kicsit se fognak hülyének nézni, ha majd valakit megvendégelek itt.
 |
| Befigyel itt is egy kis Korea |
Bizonyíték, hogy még nem haltam éhen
 |
| A háztömb biciklitározója |
Aztán végre elkezdődött a suli. Már nagyon vártam, hogy történjen valami, de nem hogy ez. Kaptunk előtte egy szép kis papírt, ami a kurzuskínálat, megmondták, hogy olyan 10 tantárgy körül vegyünk fel. Na én kinéztem 16-ot. Le is írtam, meg is van a hivatalos lapocska, csak arra nem gondoltam, hogy ez nem éppen lesz így jó.
Hétfőn első óra: Bunka to rekishi (Kultúra és történelem), ahol kb egyedül mentem, mert a többiek nem vették ezt fel. Első nap, első óra egyedül. Úgyhogy fogtam magam, beültem három srác mellé (mellékesen az egyik eléggé helyes is volt) és tőlük kérdezgettem, hogy mi merre hány méter. Az első kérdésem a helyes gyerekhez az volt, hogy milyen ez az óra, mire ő azt értette, hogy van-e neki barátnője…. oké, azért ennyire nem tudok rosszul japánul, hogy pont így értsen valaki félre. XD Miután elmagyarázta, hogy minden óra végén írni kell egy kis szösszenetet az óra anyagából, kissé elsápadtam. Meg is kaptam a papírt, amire fel kell írni a nevet, a diákszámot, az óra nevét és magát a kis szösszenetet. Hát köpni - nyelni nem tudtam, főleg az óra után, ahol az Ohoczki-szigetek kultúrájáról és a szahalinok életmódjáról beszélt (hatszögű lakásokkal…). Ami meglepett, hogy a tanár beszélt, de kb senki nem figyelt, beszélgetett, aludt, vagy nem tudom mit csinált. Fotóztam a diákat, próbáltam jegyzetelni, gondolom feltaláltam pár új kanjit is, de végső soron, annyira borzalmasan nem sikerült. A vizsga az halál lesz. De ez még mindig közelebb van hozzám, mint a következő óra, a menedzsment.
Menedzsment (végül leadtam): Ezen az órán majdnem elbőgtem magam, sötét gondolatok keringtek a fejemben és jövőképem elszállt a messziségbe, egy hegyek között lévő szentélybe. Semmit nem értettem, nem tudtam jegyzetelni, majd az óra végén a lineáris algebra vagy mifene betett végül. Ez az óra nem marad.
Szeminárium: Következő óra szeminárium volt, ami szintén nem marad, mert végzősök órája, éppen a munkavállalásról volt szó, hogyan kell elmenni, kitölteni a papírokat, de ők már a csinálom is stádiumban voltak, úgyhogy mi nagyon nem voltunk a témában. Ráadásul csak mi voltunk lányok, a többi fiú meg az a tipikus rossz fiú a sorozatokból, de téééényleg.
Kínai: Utolsó óra, amire egyedül mentem, az a kínai. Mert miért is ne kezdjünk el JAPÁNBAN KÍNAIUL tanulni. A néni nagyon rendes volt, a lány mellettem is segített, a hallásértésem, ki tudja hogy a fenébe, hibátlan lett úgyhogy ez az óra nagyon marad. :) A mai napot 4 tantárgyból 2-vel zártam.
Kedd. Nem túl sok reménnyel indultam neki. Egyedül ülni az órákon nagyon rossz.
Japán: De ma japánnal kezdtük. Együtt voltunk, magyarok, kínaiak, koreaiak. Juppi! A bácsi nagyon vicces, és csak beszél és csak beszél. Megtudtuk, hogy jobban szereti a macskákat, mint a kutyákat; kiskorában verte az osztálytársait a tankönyvének élével és egyebek, de visszahozta az életkedvemet.
Társadalom és környezet (törölve lett): Azután jött egy olyan óra, hogy… jah tudom. Társadalom és környezet. Egyedül voltam, mégse volt olyan rossz. Mármint nem az óra, hanem, hogy egyedül voltam. A létszám kb 6 vagy 10. A tanár csak körmölt a táblára, de a makró írása miatt az első mondat után feladtam és magyarul kezdtem el kaparászni. Leadjuk.
Japán nyelv: A harmadik óra tanrenden kívüli japán, ez olyan, mint otthon a rendes nyelvi óra, szóval nem okozott se meglepetést, se csalódást, ráadásul a vicces-sokat beszélő bácsi tartotta.
Nihon no sangyou (Japán ipara): Az utolsó órát Enivel szenvedtük végig. Jobban mondva végig röhögtük. Előre ültünk, mert nem láttunk, táblára írt és szintén feltaláltunk pár kanjit. Először nem tudtuk, hogy mi köze van a számítógépnek a rizshez, aztán rájöttem, hogy az nem rizs ország, hanem Amerika (ami kicsit égő 2 év japán tanulás után), majd jött a FACOM felírat, sírtunk már a röhögéstől és mivel az óra végén nem kellett semmit sem írni, így megegyeztünk, hogy megtartjuk. Igaz gőzünk sincs, hogy miről volt szó, meg teljesen csak magának magyarázott a tanár, mert ugye nagy előadóban senki nem figyel.
A nap végén egyedül mentem haza vonattal, mert a többiek még bent maradtak. Azt hittem nagyon rossz lesz, de becsatlakoztam egy bandába, akik szintén mentek haza és nagyon rendesek voltak. Az egyik srác még adott is nekem ajándékba egy kis italt (rengeteg itt az italautomata, úton-útfélen). Jó érzéssel mentem haza, majd rámentem a netre és megint világvége hangulat.
 |
| Teljesen biztonságos a hazafele út, keresztül a síneken XD |
Kata mindenütt ott van XD
Szerda, vagyis ma, teljesen lelombozva mentem a suliba.
Pszichológia: Első órám pszihológia, kezdetben nagyon nem tetszett, de Domival együtt voltam és a bácsi nagyon viccesen magyarázta el a Pavlov reflexet meg valami kacsás dolgot. Marad!
Szakszeminárium: Következő szeminárium volt. Meg is lepődtem, hogy milyen jó volt, vagyis hát. Mindenki beszélt 3 percig a nyári szünetről és utána a tanár elmondta, hogy mi nem volt jó és mi volt jó a beszédében. Aztán hajrá Renike, mint külföldi diák, tessék 3 percig beszélj! Hát égtem rendesen… de megmarad. :) Az óra után odajött hozzám egy lány, aki ismeri Domit is, de velem is jól elbeszélgetett, nagyon rendes volt. Mivel még nincs telefonunk így csak email tudunk cserélni.
Megebédeltem onigirivel és mentem az utolsó órámra Csillával, média ismeretre.
Média: Csúnya szóval élve szivárványhányás volt az óra. Nagyon, de nagyon tetszett. Meg eleve is mindig vendégelőadókat hívnak meg, és most is egy újságíró tartott előadást a…a… először azt hittem rosszul hallok, mikor kiejtette azt a száján, hogy ki volt már Koreában. Csilla pesztrált, hogy nyújtsam fel a kezemet. Aztán jött a Gangnam stlye egy hatalmas előadóban, majd végül kilyukadtunk ott, ahol nem igazán szerettem volna, pedig sejtettem, hogy ez lesz. A mai aktuál politika szerint megint felújult egy területi vita Japán és Korea között, ami két sziklát foglal magába. Erről volt szó végig, meg hogy milyen ellentétek húzódnak Japán és Korea között (Takeshima/Dokdo kérdés). Nagyon tetszett. Ez is marad.
Órák után elmentünk a tanszékünkre, utána érdeklődtem a táncos klubnak, majd lementünk megkapni a biciklinket! Olyan színű, mint az otthonim!!! PIROS! De még nem tudtuk használni. Mert valami történt. :) Jobban mondva csak ott kellett maradnunk tovább, mert az eljövő nagy rendezvényt meg kellett szervezni és kaptunk japán segítőket. Reni megtalálta a férjét, amivel végig hülyültünk, majd fél hétkor elbúcsúztunk egymástól és alig vártuk, hogy biciklivel menjünk haza….vagyis majdnem.
Rá kellett jönnünk:
1. sötét van
2. esik az eső (nincs esernyőnk)
3. nem tudjuk az utat
Ezen kombinációkkal elindultunk mégis és szűk hídon, rizsföldeken keresztül, iskolák mellett átázva bár, de törve nem megtettük az első biciklis utunkat. Nagyon jó volt ám! XD
Úgyhogy eddig oké, azt mondom. De még mindig erősen hullámzok. Nem, nem klimaxom van, csak… mégis. Holnap csak koreai órám lesz, majd meglátjuk az milyen lesz. :)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése