Tokió - Shinoukubo (10/14)

Szervusztok mindenki!

Anya, elnézést, de most tele lesz megint kpoppal ez a bejegyzés. Meg mindenki mástól is elnézést, aki nem ismeri eme furcsa világot.

Shin-oukubo Tokió azon városrésze, amit más néven koreai negyednek is hívnak.

Rino, a táncos és kpopos (shawolos) társam, megígérte, hogy elvisz engem egyszer oda. Na, az az egyszer az most vasárnap volt. Renike félretett pénzt, hogy azért itthon se maradjon anélkül, és felkészült a lehetetlenre. Utánanéztem ugyebár, hogy mi várhat, de azt végképp nem gondoltam volna, hogy ez lesz. ÉS EZ OTT MARAD! EGÉSZ ÉVBEN!

Úgy kezdődött az egész, hogy elmentünk vonattal (mert nem egyedül mentem) Ikebukuróig, és ott szálltunk át egy másik vonalra. A megtalálás kicsit döcögősen ment, de végül meg lett Rino és indultunk is a célpontunk felé. A vonat halálpontosan érkezett és az első, ami így szembeköpött a vasútállomáson az a következő volt:

Egy kis 2PM! XD

Miután ez lesokkolt, hogyha itt már ez van, akkor mi lesz később, indultunk is tovább. Az egész kerület egy fő utcából áll és kisebb mellékutcákból, ahol el vannak dugva a jó kis boltok. Már a főutca bejáratánál - vasúti aluljáró után - szembeköpött egy Kpopos bolt, amit nem tudtam hova tenni. Igaz ezt, pont ezt láttam már más blogokon (mikor utána néztem, ugyan mégis mennyire fogok kiakadni), de ez élőben brutálisabb volt, és még csak ezt láttam.

A fent látható képernyőn ment a TVXQ - Catch me egyfolytában, a boltban bent pedig különböző képernyőn más és más (köztük az EXO Showcase is). Minden fityfenét lehet kapni, posztertől kezdve kulcstartóig, karkötők, füzetek, noteszek, mobilakasztók, matricák stb. Amin meglepődtem, hogy volt egy polc, ahol DVD-k voltak kirakva és kérdeztem is Rinotól, hogy ez meg mi a csuda. A válasz egyszerű volt. Sima írott DVD-n voltak a különböző fellépések - mint Inkigayo 10/05 mondjuk, meg SM Town - és ezt meg lehetett venni jutányos (500 yen) áron, ami szerintem tutira nem jutányos, ha megnézed a Youtubon. Kis kártyán fel volt tüntetve, hogy az adott műsorban kik voltak és aszerint lehetett őket kiválogatni magácskának. Lemezek is voltak, de Rino mondta, hogy van egy hely, ahol olcsóbbak. Ergo indultunk tovább.

A többi bolt ugyanilyen, teli emberrel, dolgokkal, az egyik hangulatosabb, mint a másik és Reni csak lesett és lesett. Rino a Shinee-t és a Girls Generation-t szereti nagyon, mégis egyfolytában csak a nevemet hallottam, mert kereste nekem az EXO-t. Olyan rendes volt! Mindahányszor talált valamit, Reninek a szívéből egy darabka újra és újra letört, majd miután magamévá tettem az adott tárgyat, visszanőtt. :D

Az első pár ilyen sokkoló bolt után megálltunk egy standnál, ahol ennivalót lehetett venni. Mi vettünk egy úgynevezett 호덖-ot (Hottoku japánosan), ami mondhatni töltött palacsinta volt, de mégsem. Ez lenne az (amit ott pakolgat a néni):

De, amint látjátok lehetett kapni Kimpabot is és egyéb nyalánkságokat is. Nagyon sok étterem volt, sok emberrel, teli kpopos dolgokkal, tvvel, amin klippek mentek és még sorolhatnám.

A kpopos boltok mindegyike olyan volt, mint azt már leírtam, viszont volt egy, amin sehogy sem tudtam túltenni magam. Nem vettem semmit, pedig egy dolog igazán kellett volna, na de majd karácsonyra :D

Ez a bolt pedig a “Sztárok álltal hordott csecsebecsék” boltja volt. Minden ékszer, ami mondjuk Taemin vagy Key (ezeknek a srácoknak vagy lányoknak) a fülében volt, hordott pólók és napszemüvegek, sapkák és karkötők, kis képpel ellátva, hogy tényleg az volt rajta, meg lehetett venni. Magamnak kinéztem egy EXO-s fülbevalót, ami Baekhyun fülében volt az egyik (azt hiszem Kiss the radio, vagy mégsem) rádiós műsorban, de kissé borsos volt az ára így az ezüst EXO-s nyaklánccal együtt otthagytam. Ez a bolt durva volt.

EXO is everywhere / az EXO mindenütt

A kpopos és éttermes dolgokon kívül, ami még érdekes, az a rengeteg kozmetikum. Azt se tudtam mi mire való, meg ugyan mégis hova kell kenni, de rengeteg volt. Eszméletlen sok és eszméletlenül vitték, mint a cukrot. Lehet, majd egyszer ráveszem magam, hogy valamit kipróbáljak.(persze az ilyen boltban is volt tv és/vagy kivetítő - az egyik boltban éppen Psy koncert volt)

Aztán ott vannak az egyszerű boltok, ahol lehet kapni mindenféle koreai étel alapanyagot és ételt is. Többek között kimchit is (híres koreai savanyúság? Paprikás káposztához hasonlít). Ki voltak rakva a legtöbb ilyen boltban kis kóstoló standok és Rino nem végigkóstoltatta velem az összeset? Égett is a szám rendesen utána. De jött a felmentő sereg, a BANANA MILK! Igen, itt van az is.

Mint Rino anyánktól megtudtam, ez nemrég jött be Japánba, ezért viszik, mint a cukrot (tudom, hogy szóismétlés, de máshogy nem lehet jobban kifejezni). Igaz, nem ugyanaz a csomagolás, mert azért nemár, de az íze, az utánozhatatlanul a koreai banános tej! Itt vettem otthon is elkészíthető hottokut is, úgyhogy majd annak megcsinálási fázisáról is lehet lesz egy szép kis mese.

Na ez volt a nap legnagyobb : MI?-je.
Japánban, Tokióban, annak koreai negyedében egy élelmiszer boltban mit találtunk?
MAGYAR SZALONNÁT! :D

Voltak titkos helyek, ahová nem mehettünk be, mert pénzbe kerül és pediglen azért, mert oda járnak a hírességek fellépni. Ha jól értettem.

Volt egy stand, miközben sétáltunk egy szűk kis utcán és aznap már harmadjára kapott el az eső, ahol édességet csináltak. A nevét nem tudom, de tvben már láttam. Egy olyan édesség, ami ilyen cérnaszál vékony mézes tésztából csinálnak és nagyon vicces nézni, ahogy elkészül. A készítő férfi és a kasszás nő teljesen ki volt akadva, hogy külföldi diákként ilyen jól beszélünk japánul (köszönjük a bókot, de higgyék el, ez nem jó) és mikor megszólaltam koreaiul lementek hídba. Aztán kérdeztek tőlünk magyarul és az is nagyon tetszett nekik, szóval nekik is boldog nap volt, meg nekünk is. :D Viszont ennél az édességnél vigyázni kell a fogakra, mert nem nagyon szeretik egymást (nekünk Csillával vagy fél óráig fájt a fogunk egy darab megevése után).

Ez lesz abból a kis kerek bigyóból, amit az első képen gyúr a férfi!

Csakhogy lássátok, hogy ezt a táskát meg lehet venni, meg…. az ára is ott van kérem szépen és még így is van, aki megveszi!

Exo- Luhan és Lay hátizsákja és az áruk (50 000 yen=120 000 Ft)…. T_T

Egy kis Rino és egy kis Csilla

A kis csipet csapat

Merthogy lehetett pózolni a 2PM által viselt ruhás babákkal is...

Banana Tej!!! :D

Az utolsó napi kép Shin-oukuboban: pózolj az EXO-val (később, nem tudom, már hol, de sikerült beszereznem ezt a posztert XD)

Még jártuk a boltokat, beszereztem még pár dolgot, amit első nézésre nem vettem meg, röhögtem párat, hogy MÉG ILYET is lehet kapni végül Rino vett egy kimpabot és elindultunk haza. Rinotól kaptunk ajándékba Tolcsapan-t (algás valami), megköszöntük ezerszer a csodás napot, majd Ikebukuroban elváltunk egymástól. (Ott kell átszállni nekünk).

Szabályosan fájt a fejem és az arcom, mert egész nap vigyorogtam, mint a vadalma és a sok új információt, hogy ennyi fandolgot lehet kapni tőlem 45 km-re, kissé nehezen tudta feldolgozni a kobakom. Viszont a nap itt nem ért véget.

Csakhogy az olvasóim nehogy azt higgyék már, hogy minek van ez a lány Japánban, mikor egyáltalán nem is érdekli, akkor a nap második része erősen tradicionális - misztérikus Japán volt. Az egyenlőség megvan.

Csillával még ott maradtunk Ikebukuroban, mert végre ő is szeretett volna venni telefont, így elmentünk a Big Camera nevezetű japán Media Marktba és fél óra várás után megtudtunk, hogy a Csilla álltal preferált fekete egyed nincs a boltban. Újabb fél óra várás után azt is megtudtuk, hogy a szemközt lévő Big Camerában lesz. Köszönjük japán ügyintézés! XD Át is mentünk, el is intéztük, de várni kellett valami megerősítésre, így elindultunk a nagyvilágba, mert az egyik városrészi térképen félreolvastuk a feliratot és Horyuuji templomot olvastunk Homyouji templom helyett, ami miatt csillapíthatatlan kedvet éreztünk, hogy megkeressük a templomot. A templom elsőre nem lett meg, de helyette még egyszer elkapott az eső és találtunk egy ilyen szentélyt:

Később végigmentünk és kiderült, hogy egy eldugott Inari szentély (rókadémon) volt. A város kellős közepén. Csillával csak suttogtunk, úgy mentünk végig, mert a hely varázsa nagyon megragadott minket. Találtunk jó sok macskát, akik erősen furcsán figyeltek minket, majd innen is továbbindulva kezdtük felfedezni a többi templomot is.

Miután ezeket is megcsodáltuk, visszasétáltunk a főtérre az ekihez (vasútállomás), McDonal’s -oztunk egyet, elmentünk a mobilért és erősen 19:00 órára haza is értünk.

Egy kis Arashi Kriszti-neechannak. :D

Ikebukuro állomás

A nap csodás volt, de lejártam a lábam, a fejem zsongott és vissza akartam menni, de a pénztárcám ugyebár nagyon nem engedhetett. Ez volt az első utam Shin oukubóba, de nem és közel sem az utolsó! Kimcsit kell vennem….