Pénteken az egyik órám angol, ahol Amstrong úr a tanárunk, egy kanadai tanár. Mindig beszél velünk, nagyon rendes, de most mesélt nekünk valamit.
Kérdezte, hogy van-e már kultúrsokkunk, mire mi azt válaszoltuk, hogy nincs, mert mi eléggé benne voltunk ebben az egész Japán-dologban már akkor is, mikor kijöttünk. Igen - bólogatott - de ő nem erre gondolt és felvázolt nekünk egy diagramot. Egy ábra volt, hogy mikor milyen kedvünk lesz.
Elmagyarázta nekünk, hogy az elején még minden nagyon új, szuper és érdekes, majd jön a tetőpont és megyünk lefelé. Jönnek a sötét gondolatok, miért is vagyok itt?, miért hiszi mindenki azt, hogy amerikai vagyok és stb. Ez teljesen normális. Aztán jön a mélypont, ahol eldöntődik, hogy keserűen állunk az egészhez, míg haza nem megyünk, vagy vissza tudunk menni a normális vonalhoz. Figyelmesen hallgattam, amit mondott, és magamban csak mosolyogtam. Megkérdeztem a többieket, hogy ők hol tartanak, mutatták, hogy úgy a tetőpont előtt. Mert ez hónapos beosztás, nem annyira gyors lefolyású ez az egész. Viszont és közöltem a többiekkel: már a lap jobb oldalán vagyok. Igen. Véleményem szerint túl vagyok a legrosszabbon, de lehet, hogy ez még nem is volt annyira rossz. Majd meglátjuk.
Érdekességképpen hoztam még egy képet a pszichológiai órám jegyzetéről.
Most pedig az ok, amiért ezt a címet adtam. Merengtem és vicces dolognak gondoltam, hogyha egyszer veszem a fáradságot és leírom ide is, hogy miket írtam a margóra az elmúlt három hétben. :D
10/01
- Ez a ház miért néz ki úgy, mint az EXO jel? O_o (szahalinok ókori házalaprajz lelete)
- ez életem egyik legrosszabb döntése volt….
- ezt az órát sem vesszük fel… ha nem írna ilyen avruk kicsivel… oké feladtam. (és végig írtam az órát két oldalnyi magyar szöveggel, csak úgy) Úgy látom hasznos volt ez az óra! :D
10/03
- azt hiszem ez az óra sem lesz a kedvencem… haza akarok menni, mármint haza haza… feladatom van… sose fogok innen hazajutni… úgy látom erre az órára nem járnak helyes srácok, nem mintha lenne eleve is, meg nem mintha látnám, mert legelöl ülök, középen (tényleg nem ismernek meg [egy lánynak köszöntem, akivel találkoztam tegnap]… egyszer igen, utána nem…) soha nem lesznek itt barátaim… Katát akarom… amióta itt vagyok, nagyon nem vagyok önmagam… jönne már a tanár, akkor legalább lekötne; a tegnapi nap olyan jó volt… ma miért nem?!
- Hm, hm… semmi. Most tényleg egyedül vagyok. Az előző órán szerencsére nem voltam, de most… vicces lesz… 5 lány, 8 fiú….most már többen
orosznak néztek… na basszus… jah meg self-introduction [bemutatkozás az egész osztály előtt]
mindenki beszél a nyári szünetéről 3 percig, azt megbeszélik a tanárral, mi volt jó és mi nem. Érdekes, de bealszok…
Mindenből origamit csinálnak, legyen az papír vagy zsebkendő vagy valami textil, de tényleg bealszok, nem volt elég az a 8 óra -.-
- A pillanat mikor a vendégelőadó megkérdezi, hogy ki volt már Koreában és neked jó magasra fel kell nyújtanod a kezed az hatalmas
Hippo - hoppu Gangnam Style !!!
Komolyan hallottam az SNSD-t?
Hangült látok előadáson!!!!!
10/04
- Mikor már koreaiból értem meg, hogy mit magyaráz japánul a koreai nyelvtanról az durva -.-
10/05
- elalszok… de nemár, meneküljünk innen… de nem tudunk
10/10
- Mintha már az agyát szívná basszus, fejbe verem…nemhogy kifújná… KIIDEGEL [a japán kultúrában az orrfújás illetlenségnek számít, így inkább szívják…]
10/11
- elrontom [a koreai példát], mert nem emlékszek és erre meg… ***… engem szívat, akkor is megmutatom ennek a hülye tanárnak…
csak.tudnám.most.mi.baja.van… nem tudom eldönteni, hogy most koreain vagyok, vagy egy rossz japán nyelvtanórán…
Istenem… 20 perce magyarázza, amit tudtam volna mondani… de nem mondaná, ez az ember kikészít… és megint megvilágosodtam.
10/18
- megjött miszter terror
ebbe hol a logika és a kommunikáció?!
10/19
- ne aludjak el, ne aludjak el, Minami-san hogy kiszúrta már a koreais [EXO-s] mappámat…
Elaludtam és felszólított…hoppá.
Néhol nagyon depressziós lett, de így visszaolvasva már nagyon vicces XD.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése