Ma itthon voltam, tanultam, amit tudtam. Ez abból állt, hogy kifuriganáztam a jegyzetemet, kiszótáraztam, majd elfáradt fejjel jöttem rá, hogy ez a jegyzet nekem magyarul fél oldal se lenne és mégis dolgoztam vele vagy 3 óra hosszát. Igen, japánul kell tanulni az órát, ugye? Igazából az a piszok nagy nehézség, hogy a japán nyelvórák kivételével, mi együtt járunk a japánokkal a saját anyanyelvi óráikra. Csak nekünk az a nehezítés, hogy mi nem vagyunk japánok. Szóval nem tudjuk fél perc alatt teleírni a lapot kansouval (benyomás) vagy egyéb dolgokkal, nem tudjuk kislilabizálni a tanár hihetetlen ronda kézírását - beleesve az új kanji feltalálása hibába - és sorolhatnám milyen szép dolgok vannak még.
Szépen lefárasztottam magam, majd kikapcsoltam a gépet, mert Yuka-sannal volt találkozóm. Nem tudom, hogy írtam-e már róla, de ő a szellem újságkihordós lány. És ma megbizonyosodtam róla, hogy lehet, hogy TÉNYLEG szellem. Ugyanis, megbeszéltünk múlt hét vasárnapra egy találkát, de nem jött. Most jött egy barátnőjével együtt, ami kissé nagyon meglepett, de nem tudhattam, hogy nem ez lesz az utolsó dolog, amin aznap este meg fogok lepődni.
Elmentünk a közeli étterembe és meghívtak egy vacsorára. Beszélgettünk, ámuldoztak, hogy hú-há, hogy ilyen sokat tudok Japánról, meg ismerek együtteseket, embereket, és hogy ilyen sok (sok…) nyelven beszélek. (Sajnos majd kiderül, hogy ez az egész csak színjáték és hazugság volt.) Aztán elérkeztünk a beszélgetés azon részéhez, ami sajnos megesik - szerintem - minden külföldivel, ha olyan nyelvterületre merészkedik, aminek a nyelvét teljesen nem tudja. Nem értettem, amit mondanak. Mármint értettem, csak nem tudtam, hogy mi az, amit mondtak. Ez pedig csak a következő szó volt: 南無妙法蓮華經 (Nam Myouhou Renge Kyou). Nem tudtam, mi ez. Honnan a fenéből (már bocsánat) tudtam volna. Szótárgép egyedül hagyott. Az értetlen fejemre felcsillant a szemük, és mondták, hogy elvisznek egy szentélyhez és megmutatják mi ez. Akkor esett le, hogy ez bizony egy vallás lesz. Próbáltam ellenkezni, hogy már későre jár és azt sem tudom merre van, majd megnyugtattak, hogy kocsival megyünk. Mondom, de jó, az egyikük tud vezetni? Nem! Taxit hívtak! Magamban szidtam az eget mindahányszor, hogy nekem ennyi pénzem nincs. A taxiban kiderült, hogy Yuka 25 éves, a barátnője pedig 33. Még így sem éreztem magam biztonságban. Mikor megérkeztünk az egyetemem mögött elterülő lakóházak egyikéhez, azt hittem, hogy valamelyik lány házához jöttünk. Megnéztem az utat, el tudtam volna szaladni és még haza is találok jutányos áron. Mikor ránéztem a taxis kijelzőjére, ami hivatalosan 2730 yent mutatott, a megmaradt lelkem is elszállt. Anya ki fog nyírni! Ezt is az idősebb lány fizette, úgyhogy már tényleg bajban éreztem magam.
Bementünk a lakásba, aminek egyik részéhez felvezetett lépcső egy hagyományos, tatamis szobához. Ott bent volt egy szekrény - szentély, minden kellék az imátkozáshoz, majd Yuka elővette a kellékeket (könyvecske, olvasó, valami papír) és megmutatta mit kell felolvasnom, velük együtt. Egy kész szertartást végig csináltam velük. Ajándékba megkaptam tőlük ezeket a kegytárgyakat is. Megint jött a rizsa, hogy mennyi japános vagyok, hisz kibírtam a szeizát (japán ülés, a sarkadon kell ülni és nagyon nem kényelmes fél óra után), olyan hangszínnel kántáltam a szöveget, amivel kell és még fel is tudtam hibátlanul olvasni… (kanjikkal volt teli, igaz, de volt furigana, amivel lényegesebben könnyebb) Nagyon örültem, hogy részt vehettem egy ilyenen, mert tényleg egy élmény volt. Épségben hazaértem velük, adtam nekik egy kis csokit, majd elbúcsúztunk. Igazából az ilyen kis kalandokért jöttem, nem?
Mikor a többieknek elmeséltem, és egy már fél éve itt lévő lánynak, egy szó volt az azonnali reakció: szekta. Hogy fogok én ebből kimászni? Dominika el se hitte, hogy megtalálta a magyarokat, megint, és mondta hogy zaklat, de egyébként kedves, csak zaklat. Majd megtanulom, hogyan koptassam le. Ezt úgy hamarabb is lehetett volna mondani……. a következő napokat szabályosan rettegésben éltem meg, hogy mi lesz most, anyáéktól is kaptam egy jó nagy fejmosást, ami teljesen jogos volt. Lehet ezzel, hogy leírtam bevonzom a szellemlányt…. nemár!
A kegytárgyakat majd lefotózom, de babonaságból kifolyólag most nem XD.
Szóval ennyi volt a kaland! :D
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése