Ugye a lányokkal megbeszéltük, hogy elmegyünk karaokézni végre.
Japán híres a karaokéról, ami annyiból áll, hogy van egy hangszigetelt szoba, egy tv-vel és egy műszerrel, két mikrofonnal és hangberendezéssel. Mindenki úgy, olyan hanggal énekel, amilyennel szeretne, senki sincsen lekorholva érette, ha nem tud énekelni. EZ a varázsa. Az ázsiaiak azért is szeretik ezt, mert nagyon jó stresszlevezető. :D
Betti utánanézett a helyeknek és végül egy egyszerű, vasútállomás melletti bárba mentünk. Egy kis, szűk, de több emeletes épületet kell elképzelni és ott szinteken vannak hangszigetelt szobák. Mi kivettük az egyiket 3 órára, kitöltöttük a papírt és megkaptuk a mikrofonjainkat a kedves sráctól, aki bekísért a szobánkba, felvette az italrendelést és már hagyott is magunkra. Személy szerint nekiestem a telefonkönyv vastagságú dalkönyvnek és már meg is találtam az angol, kínai és koreai dalokat.
Megérkeztek az italjaink (banántej :D) és neki is álltunk a dalválasztásnak. Mi legyen az első. A dilemma. Egyet választottunk, és egyedül majd együtt elkezdtük. Utána énekeltem egy borzalmas koreait majd szép lassan belelendültünk. Nagyon jó volt az éjszaka :D Másnapra nem is nagyon volt hangom :D
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése