2013/03/01 - Szöul
Március van. Ne már! Vagyis DEMÁR! Nem örülök, mert már eltelt négy nap az utazásból, de örülök, mert már március van! Március egyenlő tavasszal. A frászt. Reggel megnéztük az interneten, hogy ma mit kéne csinálni, mert előző nap valami miatt nem jött össze. Volt tervben egy kutyakávézó, amit Dóri az Eat Your Kimchi-ben látott (az egy olyan internetes videó blog, amit egy amerikai pár vezet, és ők most kint élnek Koreában; nagyon jó!). Annak megnéztük a címét, viszont nem néztünk utána tüzetesebben, ezért voltak később bajok. Rájöttünk, hogy a közelünkben van, ezért nem is kell nagyon metrózni, vagy akármi, csak sétálni. Igen, sétálni azt sétáltunk, bolyongtunk, mint gólyafos a levegőben (elnézést). A lányok közölték velem, szedjem elő a nem létező koreai tudásomat és kérdezzem meg, hogy hol lehet ez a kávézó. Megkérdeztünk három lányt, akik megmutatták a mobiljukon, nem mentünk vele túl sokra. Aztán láttuk, hogy mások is azt keresik, de végül ők elmentek egy másik irányba. Aztán összekeveredtünk két kutyával rendelkező hölgyeménnyel, akik mondták nekem, hogy pont oda mennek. Le kell szögeznem, nem mi voltunk a hülyék. Ugyanis elköltözött. Sokkal közelebb hozzánk, így utólag felmérve a terepet. A nénik elkísértek és már be is mentek. Nekünk azért várni kellett, mert nem volt kedvencünk.
Beléptetős a rendszer, egy előtérben megmondod, hogy hány személyre kérsz asztalt, felírják a nevedet és megvárod, míg szólítanak. Ha rendelsz innivalót, akkor fél óra ingyen van, utána rá kell fizetni még 1000 won-t (? azt hiszem, annyi volt, köbö 200 Ft). Rendeltünk inni, mikor végre bemehettünk, személy szerint egy cseresznyés teát, ami nagyon forró volt, úgyhogy le is forráztam a nyelvemet vele (később kiderült, be is színeztem vele).
A kutyák nagyon édesek voltak, egy szó szerint befoglalta Pauline helyét és ott azonnal el is aludt.
Játszottak, mászkáltak mindenhol a vendégek között, volt etetőjük, vizes táljuk, minden. Nagyon aranyosak voltak és izgágák, viszont csak annál maradtak huzamosabb időre, akinél volt ennivaló. Mert miért is ne. Lehetett venni kis ételes zacskókat, amit mi nem vettünk, mert az már kissé drága volt. A kisgyerekek pajkoskodtak a hatalmas kutyákkal, volt három nagy, fehér szőrű kutyus is, na őket nehezen állta meg az ember, hogy ne gyömöszölje meg. Miután megittuk az innivalónkat, útnak indultunk, mert már nem tudtunk itt mit csinálni.
Innen jött az újabb dilemma, hogy most mi legyen. Pauline előző nap nem érezte jól magát, azért is ment el hamarabb, mint mi. Reggel azzal tököltünk (már elnézést), hogy próbált időpontot kérni egy kórháztól, hogy fogadják. Megkért rá, hogy beszéljek koreaiul, de ez messze állt az én beszélő képességeimtől. Nem is nagyon kellett használnom, mert amint megkérdeztem, hogy tudnak-e angolul, a válasz az volt, hogy nem és tettem is le a telefont. Elmentünk patikába, az se sikerült túl jól, mert láttam a lányon, hogy rám mérges, amiért nem tudom elmagyarázni a patikusnak, hogy neki mi baja. Oké, hogy három éve lassan, hogy tanulok koreaiul, de a japán teljesen elvette az időmet tőle, így az alapszókincsem a béka segge alatt van. Úgyhogy elnézést. Emiatt egész nap hisztis volt. Erre rátett egy lapáttal az idő is, mivel piszkosul hideg volt. Végül Dórival arra jutottunk, hogy ha a harmadik tagunk hisztis, menjen haza, mi nem fogunk a fenekünkön ülni, mikor itt vagyunk KOREÁBAN. Végül Pauline nem ment haza, hanem együtt elmentünk a Cheonggyecheon patakhoz, ami végig folyik Szöul északi részén. Nyáron nagyon híres, fesztiválok is vannak itt, de ebben az időben csendes volt és csak pár arra sétáló embert, párt, vagy családot láttunk. Dongdaemun-nál kezdtük el a sétánkat. Itt is fotóztunk, ebédeltünk, majd nekiindultunk a Városközpont felé.
Többször megálltunk, mert nem tudtuk tényleg jó irányba megyünk-e, de a végén arra a következtetésre jutottunk, hogy jó az irány.
Csendben bandukoltunk, fotóztam, elértünk a végére, ahol egy kisebb vízesés van, és lehet pénzt dobni egy kis lyukba. Na de abba bele is kell találni, ahhoz, hogy szerencséd legyen. Ami nekem nem jött össze XD.
Ránk talált két koreai lány, akik Pauline-nal kezdtek el beszélgetni, majd velünk is szóba elegyedtek. Megörültek, hogy tudják gyakorolni az angolt. Csináltunk képet is, majd facebook címet cserélve elváltunk. Később kiderült Pauline-nal még váltottak leveleket, viszont Dórit nem vette fel a lány egy másik beszélős programba, pedig azt mondta, felveszi; nekem pedig látva a facebookos képemet, mosolygott egy jót és azóta nem beszéltünk (tudniillik Exo volt kint nekem).* Mivel nagyon hideg volt, beültünk egy közeli kávézóba (érdekes, mennyire megszerettem az ilyen kávézókat), és ittunk valami meleget. Kivéve engem, mert én hideget rendeltem, csak tudnám miért… valami mentás csokis shake volt.
Mivel Pauline könyve szerint öt óra után fényparádé van erre felé, megvártuk a besötétedést. Elmentünk a közeli Kyobo Könyvesboltba, ahol szintén csak nézelődtem, de találtam jó pár könyvet, szerencsére, amit talonba tettem, hogy meg fogok venni. Érdekes volt látni, hogy az emberek dolgaikat lepakolva, a padlón ülve olvasnak. Mintha könyvtár lett volna.
 |
| Gorillaz, öcsi! Ide süss! :D |
Mikor itt végeztünk, kimentünk, vissza a patakhoz, de amit kerestünk fény játékot, valami miatt nem működött.
 |
| Egy nyitott hírállomás, vagy stúdió, vagy minek nevezzem. |
Úgyhogy mentünk haza. A metró aluljárókban, többségben rengeteg ruhabolt, kozmetikai kis bolt van. A miénkben lehetett kapni deokk-ot, ami hagyományos rizssüti és nagyon szeretem. Most bevásároltam belőle, mert három csomag volt 2000 won, így estefelé.
 |
| A WIFI mindenütt figyel rád! |
Mikor hazaértünk leültem a konyhába megenni őket, és néztem az egyik zenei csatornát az ott ülő japánokkal. Jó nap volt ez is. :D CSAK HIDEG!
*megj.: Egyik nap pedig a lányok egyike, Seolhyeon rámírt facebookon, hogy jön Európába és tudom-e fogadni. Kicsit se lepődtem meg az egészen, de fogadtam és még le is hoztam magamhoz Szolnokra. Azóta csak úgy nevezzük, hogy az egyik koreai lánya a Hanó családnak (mert a másik Songyi :D, de róla, majd később... úgy... két év múlva. XD)
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése