.:: Korea ::. Második felvonás (02/25 - 03/18) VIII. rész

2013/03/08 - Jeju - Busan

A mai nap inkább Jeju várost próbáltuk feltérképezni. Kimentünk a kikötőbe, megnéztük a belvárost, lementünk egy föld alatti plázába, megnéztük a piacot, próbáltunk levenni pénzt Paulinnak az automatából, hál az égnek szerencsésen. A bácsik félelmetesen megbámultak minket, de hát jóhogy, mivel gondolom nem gyakran látnak külföldieket erre felé, az év ennek időszakában. A piacon volt gyümölcskavalkád és halkavalkád is. Jeju még híres a narancsáról. Tegnap, mikor voltunk a tufáknál, ott is volt, aki ingyen adott nekünk kóstolót, de volt aki, olyan drágán adott volna egy narancsot, hogy leszakadt a pofám. Azt meg kell hagyni, hogy nagyon finom az ottani narancs, ettem is belőle, igaz, nem annyira sokat, mint amennyit télen szoktam betermelni otthon XD. De sajnos azt kell mondjam, hogy úgy, mint Japánban, itt is drága a gyümölcs. Na most tessék hálát adni a Kárpát-medence szent és bőséges földjének!

A föld alatti pláza és Dórika postázik

Sétálóutca, aminek a járólapjai híres koreai filmek plakátjai voltak :D

Most kivételesen egy japán étteremben ettünk, mert Pauline-nak már herótja volt a koreai étektől T_T

Miután kijártuk a lelkünket is, visszamentünk a szállásra és összepakoltunk. Mivel annyira nem volt erőnk csinálni semmit, de ha lett volna rá, akkor sem tudtunk volna érdemlegeset már megnézni a szigeten, ezért elég korán kimentünk a reptérre és ott pihentünk. Jobban mondva szétcsúsztunk.

A város közepe és utolsó kép a hosztelünk vezetőjével

Szét vagyunk csúszva...

És végül újra a Gimhae reptér, vagyis Busan. És ez a poszter fogadott. EZ JEL!

2013/03/09-10 - Busan | Újra együtt a lányaimmal

A mai nap három felé szakadtunk, mert mindenkinek meg volt a saját ismerőse Busanban, így mindenki a saját ismerőséhez ment. Végre újra találkozhattam a lányaimmal három hét után! Nagyon, de nagyon boldog voltam. 

Reggeli indulás előtt

Leutaztunk Hanahoz, mert ő vidéken lakott, ugyanis a szüleinek földje van és uborkát meg paprikát termesztenek, ami megy a koreai és a japán piacra. Nagyon menőn nézett ki a farmjuk meg a házuk is. 

Azt épp építették és volt pár kellemetlen kalandom a WC-vel... Együtt voltunk hárman, mászkáltunk parkba, csináltunk kimpabot, megcsodálhattam Hanaék Kimcsi hűtőjét és esküszöm, az ő kimcsijük volt az eddigi legfinomabb, amit ettem odakinn. 

Kocsikáztunk, mert Hana tud vezetni és istenemre mondom, olyan, de olyan, de olyan jól éreztem magam. Biztonságban! Nem hiszitek el, de ha kiragadnak a komfortzónádból EGY ÉVRE az ilyen semmilyen pillanatok aranyat érhetnek. Csak egyszerűen kocsikáztunk és zenét hallgattunk, tudjátok, mint az amerikai csajos filmekben, amiket általában rühellek, de ez akkor is nagyon de nagyon jó volt.

Amikor a parkban összeültünk és elkezdtük enni a kimpabunkat, egy pár elment mellettünk. A lányka hangosan megjegyezte a párjának, hogy:

- Te miért nem csináltál nekem kimpabot?! XDXDXD Noice!

Aznap este náluk aludtam. Rendeltünk csirkét és ittunk sört és Sojut. A délután folyamán tudtam beszélni Hana apukájával, ami felért egy terrorral, de utána megenyhült, az anyukája pedig megengedte, hogy kimoshassam a szennyesemet. Eskü otthon éreztem magam!

A rossz része a dolognak, hogy olyan szinten beteg lettem az este folyamán, és lázas, hogy reggel vizes takaróban ébredtem, ami nem volt túl kényelmes, mivel vendégségben voltam. De Hana, meg a lányok adtak két kapszulát - halvány lila gőzöm sincs mi volt az - és olyan lettem a nap végére, mint akit kikupáltak.

Végül visszautaztunk Busanba. Elment a Hana család ebédelni egy kínai étterembe, és engem is meghívtak. Nagyon kedvesek voltak! Jjajangmyeont ettem :D.

Ma találkoztam végre Hyeongmi-val úgy, hogy beszélgetni is tudhassunk. A lányka adott nekem ajándékot, egy EXO-s naptárat, meg egy exos mobildíszt, ami csak nekünk hármunknak, Eunjinek, Hyeongminak és nekem, van. A mai napig őrzöm. Rengeteget mesélt, hogy melyik fanoldal sasaeng (beteges rajongó) és melyik nem, hogyan zajlanak az ilyen találkozók és koncertek és hogy a fiúk is milyenek, mert ő már volt többször is koncerten. Nagyon tanulságos volt a meséje. Miután megittuk az itókánkat, eldöntöttem, hogy azon a plusz pénzen, amiről teljesen elfeledkeztem (ugye még Japánban segítettem a lányoknak, mikor már ők elmentek, kifizetni a mobilszámlájukat, amit ők nem tudtak elintézni, így most visszakaptam tőlük a pénzt), veszek egy koreai szemüveget. Bezonyám! Mert, hogy Koreában nagyon sokan szemüvegesek és a szemüvegkeretük olyan tipikusan ázsiai, vagy nem tudom és én akartam egy olyat. Ezért bementünk egy szemüvegeshez, megcsináltak velem egy vizsgálatot, a lányok segítettek nekem kiválasztani az arcomhoz leginkább passzoló keretet és egy óra múlva már mehettünk is érette, mert kész volt. Az orvos srác, vagy férfi, nem tudom, nagyon kedvesen segített megigazítani a fülemnél a szemüveg szárát (majd elolvadtam a keze alatt, őszintén XD) és már rajtam is volt. Csak.... valami valahogy mégse stimmelt vele. De gyerekek, összesen a szemüveg 7000 Ft-ba fájt. Bezonyám! 7000 Ft-ba CSAK!

Nade! Köszönöm szépen a délutánt, tényleg! :D