2013/02/29 - Szöul
Ma Bukcheon volt az első állomásunk. Ez a negyed csakis hagyományos házakkal van tele, és általában gyakran forgatnak itt különféle dolgokat. Bele is akadtunk egy reklámforgatásba sétánk során, de az igazat megvallva, a kevésbé fontos lány szebb volt, mint a fő modell, aki szó szerint porcelán babának mondanék. Lehet, nem is volt koreai, mindegy.
Felmásztunk jó magasra, ugyanis itt nem szépen, emberi lábnak megfelelő szögben jöttek az utcák, hanem 45° -okban, hogy véletlenül se kerüljük el a jó kis testmozgást.
 |
| Hal. Az utcán. Hal-latlan XD. |
Láttunk sok fajta kicsi udvart, kaput, óvodát, kínait, nyugatiakat (amerikai pár, akiknek ugyanolyan volt a fényképező képe, mint nekem :D), apácákat, ugráló külföldieket (az a fénykép biztosan jóra sikeredhetett), majd zsákutcát.
 |
| Koreai óvoda, csak anyának! :D |
Amit kihagytunk, az szerintem a miniszterelnöki (minszterelnöknő) rezidencia volt, a Kék Ház, de most már oda se neki. A következő állomásunk a híres Gyeongbokgung palota volt. Itt már egyszer jártam, szóval most nem csináltam annyira sok képet. Viszont láttunk őrségváltást, fotózkodtunk a fő őrrel, akik körülbelül olyan merevséggel és érdektelenséggel állt a helyén, mint az angliai testőrök.
Csináltunk is olyan képet, amin két oldalról pusziljuk a bácsit Dórival.
A látogatók cserélődése, a hatalmas gyerekcsoportokkal készült képek és egyéb próbálkozások, hogy valahogy mozgásra bírják az őröket, igen viccesek voltak. Mikor körbenéztünk, elmentünk a közeli Insa-dong-ba, ami egy hosszú utca, teli hagyományos dolgokkal (ezt nem írtam én már egyszer le?).
Mivel még nem szándékoztunk minden pénzünket elverni, ezért csak kicsit körbenéztünk, elmentünk ebédelni egy igen jó étterembe (ahová később vissza is mentünk, az utolsó héten) és csak ámultunk a koszton, már megint.
Az asztal telipakolva kisebb, nagyobb tányérkákkal, bennük mindenféle zöldség, vagy valami más és így nem tudja eldönteni az ember, hogy ezt most megegye, vagy fotózza halálra.
Telitömtük a hasunkat, visszamentünk a palota főkapujához, mert ott beszéltem meg találkozót Julival, aki volt táncos társam volt a Koreai Kulturális Központban. Ő most kint van mesterképzésen, ösztöndíjjal, csupán csak három évre. :D Szóval, fél négykor találkoztunk a kapunál és bementünk együtt a palota melletti Palotamúzeumba.
 |
| Juli és én :D |
 |
| Régi térképfétis! |
Nagyrészt Pauline mondta, hogy na akkor megnézzük ezt-ezt-ezt (kicsit herótunk is lett egy idő után a tradícionális dolgokból, de nem volt se agyunk, se ismeretünk az iránt, hogy mást nézzünk meg). Gyönyörű dolgok voltak itt is, fotóztam is, csak nem sikerültek túl jól, mert kevés volt a fény és nagyrészt elbeszéltük az időt Julival. A záróra tájékán, nem, pontosan zárórakor kikeveredtünk a múzeumból, Pauline-t úgy kellett kitessékelni XD. Mentünk tovább Myeong-dong-ba, ami hatalmas bevásárló negyed, és ezt is úgyszintén nem az első hétre szántam.
Juli cipőt keresett magának, de sajnos nem talált, mi meg nézelődtünk. Így utólag jól jött, hogy széjjel néztünk, mert a második szöuli héten már céltudatosan mentünk neki minden boltnak. Azt hiszem itt láttam meg az első Faceshop-ot (ami egy kozmetikai bolt, viszont az EXO-K az arca most) és ki volt téve a hatalmas Chanyeol transzparens is. A jelenlévők közül senki nem vállalta, hogy lefotózzon vele, úgyhogy kicsit magamba durcizva folytattuk a sétát. Mivel este nyolcra járt az idő, Pauline beteg lett és szeretett volna hazamenni, mi meg nem (különösképpen ÉN NEM), ezért elválltunk. Pauline hazament, én pedig előálltam a tervemmel.
Innentől csak az olvassa tovább, akit érdekel a koreai popos vonatkozás. Akit nem, annak a nap véget ért és fáradtan, de boldogan mentem haza (na jó, kicsit csalódottan). Akit pedig igen, az olvassa tovább. :D
MA. MEGYÜNK. EL. ODA. Ezt így szépen közöltem a megmaradt két magyar társammal és indultunk is. De mégis hova? Mivel normális emberek is olvassák a blogomat (ezzel nem diszkriminálni szeretném a kpopos ismerőseimet, de hát na, be kell vallani, nem vagyunk éppen normálisak, ami igenis JÓ), jöjjön egy is magyarázat. Ami engem nagyon érdekel manapság, az egy cég és annak a zenebandái. Ez a cég az SM. Entertainment, ami elég nagy cég Koreában, általánosságban véve is. Ennek a cégnek jelenleg két épülete van, egy régi és egy új, és ezeket szerettem volna megnézni, minél hamarabb. Az mellékes, hogy az utóbbi napokban gyakoriabbakká váltak az épületnél feltűnő hírességek is. Szóval, elmentünk oda. Először is nem találtuk meg. Nem stimmelt a környék, pedig igenis jó metrómegállónál szálltunk le, mégpedig Apgujeong-nál, ami híres a luxus boltjairól, szóval ez kifejezetten is a gazdag-gazdag negyed. Ezt is vártam, mikor leszálltunk. De nem ez fogadott, hanem hatalmas panelházak baloldalt és kis boltok jobb oldalt. Jó helyen vagyunk? Találtunk egy térképet, próbáltuk kibogarászni, mégis hol a fenében vagyunk, találtunk egy irányt és mentünk.
Egy idő után (jó 15 perces séta után) kezdtek feltűnni a luxus boltok, majd miután megláttam az MCM boltot (ami nagyon-de-nagyon drága táskabolt és az idolok ilyen táskákkal szoktak mászkálni. Vagyis annak a rajongónak, akinek van pénze, ez megvan, példának okáért Japánban innen tudom, ha valaki kpopos.) Helyben vagyunk – gondoltam, akkor. Sajnos az idő szűkös volt, mert Julinak mennie kellett, és ő is szerette volna látni az épületet (visszagondolva, mégis miért nem maradtam ott??? utolsó metró lett volna…). Ami pedig nem volt meg. Mentünk, mendegéltünk, majd egyszer figyelmes lettem egy hatalmas nagy poszterre a bal oldalamon. Mondtam is a többieknek, hogy állj. Ez mi? Fotóztam, gondoltam jó nagy plakát, ennyi. Mentünk tovább, aztán gyanús lett. Befordultunk az utána következő utcán, balra, mert a másik épület a folyóparton volt és ki kellett mennünk valahogy oda. Megláttam a hátsóbejáratot az előbbi „poszterdoboznak” és fejbevágott a felismerés.
Ez volt az SM. Ent. fő épülete. Egy becsomagolt valami. Ezt is a hátsó bejáratról tudtam csak, mert máshogy biztos nem ismerem fel. Mérges voltam, hogy nem igaz, hogy így be van csomagolva és nem lehet látni. Pont, maikor itt lennék. Mindegy. Dóritól kaptam pár beszólást, hogy örüljek, hogy itt vagyok, talán ezen a járdán ők is jártak, kac-kac-kac. Persze direkt csinálta. XD Kicsit sietősebbre vettük a lépéseinket, mert idő előtt meg akartam találni a másikat is. Ami szintén nem volt meg, 10 perces séta után se. Aztán egyszer csak láttam rajongókat ácsorogni a másik oldalt lévő parkban. MEGVAGY! És igen.
Mint utólag megtudtam... pont az EXO próbált benn éppen...
Ott volt, ott voltak a rajongók, vártak (mint kiderült nem is hiába) és mikor megérkeztünk, mi, hárman, külföldiek, a gyilkos pillantások megtaláltak minket. Így utólag kissé hangosak lehettünk/lehettem, mert nem mertem odamenni ahhoz a felirathoz. Úgy mozogni se nagyon mertem, de mindegy.
Itt voltam, véééééégre. Dóri mondta, hogy elrugdossa a kedvemért azt a pár csajt, aztán csináljunk képet. Ez lett. Megcsináltuk a képeket,
Renike mozdulni se tudott, és várta a csodát, ami nem jött persze. Mármint utólag megtudva, ha várunk kb egy órát, akkor lett volna csoda, de nem vártunk. Megnéztem, Dóri meg rángatott, hogy indulás. Bementünk még egy ottani kis boltba, vettem Banana Milket és agonizáltam, hogy ma nem láttam őket, pedig ott voltam – és mint megtudtam, ők is bent voltak. Mármint az EXO. Nem Mariska néni. XD
Elsétáltunk a legközelebbi metrómegállóhoz, ami nem Apgujeong (3 vonal), hanem Cheongdam (7 vonal), ha esetleg valaki el szeretne majd menni. Onnan közelebb. Hazaértünk, Juli is még időben hazaindult, és felmentem a netre és jót rásóztam a padlóra, a fentebb már írt okok miatt. Sebaj. Még itt vagyok JÓ sokáig. Nem ússzátok meg!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése