3:50 Kelés, óvatos, csendes kilopakodás a szobából, hogy a többieket ne keltsem fel.
4:20 Indulás a hajnalba.
5:00 A megbeszélt helyen ácsorgok, zárt metrómegállónál, Yaji-san sehol.
5:25 Yaji-san megjelenik, és fog egy taxit, mert azt hiszi, hogy minden megállóból 5:30kor indulnak a metrók. Sajnos nem. Odaérünk a reptéri metrómegállóhoz és várjuk a metrót. Mások is vannak velünk, és ők is alszanak, kamerával XD.
7:00 Odaérünk az Incheon reptérre, nagy a tömeg, nekem nem ott kell lennem, ahol Yaji áll az Infinite-ért.
7:17 A tömeg sikít és rohan, feleslegesen. Én röhögök és fotózom őket, mert érdekesek. :D
7:22 Megjelennek. Kijönnek és én felállok az előbb letiltott padra és csak lesek. A gépem beragadt, nem fotóz normálisan és feladom, röhögök, mint egy idióta és követem a tömeget. Egy kupac fan elesett, próbáltam segíteni nekik, de az egyikőjük ott volt (Baekhyun), nem mertem a menedzserhez se 2 méternél közelebb menni. Elordította magát, mert nagyon piszok bunkók voltak a lányok, csak nyomorgatták őket. Megijedtem rendesen, majd elnyelte őket a fekete kocsi. Yaji-san megtalált a kavalkád után és ötször megkérdezte, mire végül feleltem. Igen, láttam őket. Láttam az Exo-K-t és élnek (kivéve Do-t meg hát Chanyeol uraság magas, ugye?) Köszönöm Yaji-chan! (és egy épkézláb képem sincs róla….na jó csak egy….de az meg….apa azóta is ezzel nyaggat, hogy hát miért nem tudtam normális képet csinálni. T_T)
A sokkoló történtek után visszamentem a szállásunkra, felébredtek a többiek, megreggeliztünk és Dórival elmentünk az egyik Ivy Club üzletbe, ami nem volt nyitva….. már nagyon fáradtak voltunk ezért ma se csináltunk túl sok mindent, mondhatni csak a maradék pénzünket próbáltuk okosan elkölteni. Megnéztük a 63-as épületet, ami a legmagasabb épület Szöulban (olyan, mint a Sunshine city Tokióban), viszont nagy csalódás volt, mert nem voltak benne boltok, csak családi szórakoztató valamik, mint terrárium, meg előadó terem és épp gyereknap volt, így nagyon sokan voltak. De sétáltunk egyet a Han folyóparton. :D
 |
| Kinder csoki koreai kiadás |
A lányok este összepakoltak, kaptunk zoknit a házigazdától (:D) elkértük az egyik mérleget és kiderült sajnos a 20 kilósnak-kéne-lenni bőröndöm 30 kilót nyomott. Ebből még baj lesz.
Majd aznap aludtam, mint a tej.
2013/03/18 - Szöul - Út Haza, Tokióba
Véget ért a 3 hetes kirándulás. Indultam hazafele, egyedül, mert a többiek hamarabb elmentek. Nekem még volt időm, elmentem Gangnamba, de nem kötött le túlságosan, ezért hamarabb összepakoltam és indultam ki a reptérre.
Nagyon nehéz volt a bőröndöm, úgyhogy az egész út kész szenvedés volt. Járkáltam a reptéren, szívtam magamba a képeket, ki tudja, mikor jövök ide vissza legközelebb (lehet soha….). Becsekkoltam és kiderült, hogy igen baj lesz az én drága bőröndömből. Fizetnem is kellett rendesen, amire jócskán nem voltam felkészülve. Szerencsére volt annyi eszem és volt tartalékom. Ettem egy utolsót, felszálltam a gépre és könnyes búcsút vettem Koreától. SZIA KOREA, KÖSZÖNÖK MINDENT! :D
Na aztán jöttem haza…… óó Japán. Te Japán. Végigszenvedtem a hazautat. MERT EGYSZER SE SEGÍTETTEK VOLNA! XD A Yamanote vonalon hála az égnek nem voltak annyira sokan és elértem az utolsó vonatot is Sakadoba, úgyhogy tényleg ki volt számolva az időm rendesen. Majd jött a kegyelemdöfés, hogy az Ipponmatsu-i állomáson nincsen lift….. *tücsökciripelés* Igen, nincs. Mivel utolsó vonattal jöttem, nem volt rajtam kívül senki. Az állomás bácsi pedig hidegvérrel végignézte ahogy leszenvedem magam a 30 kilós bőröndömmel a lépcsőn, majd ciccegve bezárta mögöttem az állomást. Köszönöm! XD
Beértem a szobámba és elkapott a sírógörcs az örömtől. Úgy mindenért :D Korea part kettő vége, suli kezdődik és még akkor nem is tudtam, mennyire rosszul leszek még. :)
Az utána való napok
Ugye ott tartottunk, hogy leszenvedtem magam a lépcsőn. Hazaértem hajnali egyre, kipakoltam és csodáltam a műveimet, amire jó sok pénzt kiadtam. Nagyrészt nyelv és tankkönyvek, ruhák és ajándékok voltak. Teljesen megérte. :)
Másnap esedékes lett volna egy diplomaosztó az egyetemen, de nem éreztem magamban elég erőt, hogy elmenjek rá. Elnézést Daichi (ő az egyik japán ismerősünk, Peti egyik volt angolos tanítványa, gyakran jött hozzánk evőpartira)! Viszont kisütött a nap és nagyon jó idő lett, Tavasz van!
Aznap csak fetrengtem, mikor hazajöttek a többiek odaadtam az ajándékaikat. Mennem kellett volna nomikai-ra a táncos ballagósok elbúcsúztatása miatt, de nem hívtak meg. Emiatt is döntöttem úgy, ha elkezdődik az iskola megint, kilépek. Belefáradtam, hogy nem foglalkoznak velem.
Megbeszéltük a lányokkal, hogy 21-én elmegyünk karaokiba. :D Jó tervnek látszik! Még van suliig több, mint két hét és lassan cseresznyefa virágzás!
További tervek: munkakeresés, tanulni nyelvvizsgára, mind koreaira, mind japánra és szakdolgozathoz keresni anyagot!
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése