2013/02/25 - Szöul
Reggeli kelés, előző nap minden bepakolás, gyomorgörcs és egyebek közepette, nuku reggelivel elindultam a reptérre. A hajam nem úgy állt, ahogy terveztem, hideg volt, és egyedül voltam. Bőszen bújtam az útvonaltervet, csak el ne tévedjek, vagy rosszul szálljak át. Minden pontosan le volt írva. Utálom a repülés ezen részét, mikor tiszta ideg vagy, hogy odaérj időben és meg legyen a repülőd, a becsekkolásod, a bőröndöddel is minden rendben legyen. Az idegesség hiába való volt, odaértem időre, megtaláltam mindent és még a becsekkolás is hibátlanul megtörtént. A maradék időmben leültem egy ismeretlen kapuhoz és befejeztem az utolsó ajándék karkötőt. Közben megtalált egy néni, aki kutatást végzett arról, hogy mennyi pénzt költöttem már el eddig Japánban töltött időm alatt és hogy mire. Nem voltam túl boldog, mikor megmutatta a számokat :).
Mikor befejezte, elmentem enni. Hihetetlen volt, de az utolsó filléreim - mintha ki lett volna számolva - pontosan elég volt egy yakisobára ebéd gyanánt. Mikor azt is megettem, elsétáltam a saját kapumhoz. Lassan beszálltunk és elindult a móka. Az ez utáni rész olyan, hogy már nyugodt vagy, ülsz a repülőn, már csak meg kell érkezni, de van egy olyan pont, amikor nagyon begyorsul a repülő, hogy felvegye a felszálláshoz szükséges sebességet és azt nem bírom. Megrémiszt. Túl estünk rajta és már repültünk is Dél-Korea, Szöul felé. Hatalmas elvárásokkal, elégnek megítélt pénzzel, álmokkal, és hulla fáradtan elkapott az álom. Mire felébredtem már sötét volt, és gondoltam itt az ideje szemüveget cserélni. Ugyanis vettem egy fekete keretes szemüveget, ami divat Koreában. Mikor kicseréltem, jött az udvarias sztuárdesz, hogy kiossza a szükséges landolási papírokat, és meg is kérdezte tőlem, hogy koreai vagyok-e. Na ezt nem számoltam be XD. Végül japán papírt kértem, csak tudnám minek, mikor volt angol is.
Megkezdtük a leszállást és már landoltunk is. Az utat a kijárat felé már ismerősen tettem meg és olyan jó volt, hogy megint itt vagyok. MEGINT ITT VAGYOK! :D Viszont, aminek nem örültem, hogy a bevándorlási részlegnél nagyon sokat kellett várni és köbö már lassan egy órás késésben voltam a többiekkel való találkozástól. Ugyanis Dóri és Pauline (Dóri francia csoporttársa) már hamarabb megérkeztek az Incheoni reptérre. Végre kikeveredtem és találkoztam velük. Ott várt ránk Juli is és tisztára örömmámorban úsztunk a találkozástól és attól, hogy Koreában vagyunk! (Ekkor még boldogak és tudatlanok voltunk XD)
 |
| Pauline, Dórika és Juli |
 |
| Paulinnal :D |
Juli megmutatta gyorsan, hogyan tudunk utazókártyát venni és feltölteni azt, majd Pauline kölcsönzött mobilt, váltottunk be egy kevés pénzt (mert a reptéren nem váltanak túlságosan jól) majd újabb örömhullám után, fejünket megtalálva elindultunk a szállásra. A metróra felszállva az első dolog az volt, hogy egy koreai srác odajött hozzánk és megkérdezte: What are you doing in my country? avagy Mit csináltok az országomban?* Az első dolgunk az volt, hogy röhögünk, a második az, hogy jobban tesszük, ha nem válaszolunk. Ezután még bámult minket egy ideig és próbált velünk kommunikálni, de mi próbáltuk ignorálni. Ezután az átszállásnál egy sokkal kedvesebb idős néni szólított le minket és kívánt nekünk jó időtöltést. Akkor még nem tudtuk, hogy ő kivételesen is kedves néni volt. Talán az első és utolsó. :D
Mikor nagy nehezen, nevetések közepette megtaláltuk a szállásunkat, elköszöntünk Julitól és bementünk, lepakoltunk, fizettünk és befészkeltük magunkat. Egy hat ágyas (3 emeletes ágy) szobában voltunk elszállásolva, másik két francia és egy amerikai fiúval. Személy szerint csak a francia fiú horkolása idegesített, de tudtam aludni. Az első éjszaka jó telt, elmentünk enni, de csak egy kávézót találtunk, ami a pénztárcánknak elég volt, és megihattam első bubble tea-met :D (az egy olyan tea féle, amibe vannak ilyen finom fekete bogyók, nagyon finom).
Hatalmas mosollyal aludtam el, mivel itt voltam Szöulban, Mapo városrészben, Hapjeong megállónál és egy levegőt szívhattam velük, az EXO-val. :)
Szia Korea! Megjöttem!
*megj.: Végül ezt a kis kalandot felhasználva írtam egy szónoklatot, mikor hazajöttem Magyarországra és nyertem is vele! :D
2013/02/26 - Szöul
Előzetesben le kell írnom, hogy mikor elkezdtem az egyetemet és az új csoporttársaim ajánlottak egy internetes oldalt, ahol lehet külföldiekkel (japánokkal és koreaiakkal) levelezni, én is regisztráltam és az első lány, aki vissza is írt egy Park Jihyeon nevű, koreai lány volt. Azóta eltelt két év és mi barátnők lettünk, sokszor váltottunk csomagot, vele együtt mutattuk be egymásnak saját kultúránkat.
Ma, sok egyeztetés után, végre eljött a nap, hogy találkozzunk élőben is. Ő nem Szöulban lakik, hanem Anyang-ban (egy órányira metróval), de bejött hozzánk és délben találkoztunk a Hapjeong-i megállónál.
 |
| Jihyeon-ka :3 |
Azonnal tudtam, hogy ő az, mikor megláttam, de arra nem számítottam, hogy ilyen alacsony lesz. :D Nagyon aranyos volt, azonnal belém is karolt és mentünk is a túránkra. Beszélgettünk, ki hogy van, anyukája jól van-e, nekem tetszik-e Korea (bár még nem sok ideje voltam ott) és egyebek. Ahova terveztünk menni, a Gyeonbukguk Palotához...
De nem volt nyitva, ezért a kicsit távolabb lévő Changdeokgung palotához vettük az utunkat. Előtte még elmentünk ebédelni, ahol koreai ételt ettem (Bibimpab - sokféle zöldség és rizs), majd indultunk tovább a palotához.
Ott elsétálgattunk, beszélgettünk mindenféléről, és lassan már lelkiismeret furdalásom volt, hogy Dóriékat magukra hagyom. Jihyeonnal hol angolul, hol koreaiul – inkább angolul beszéltünk, nagyon szép volt a kiejtése is, de lehet nem értett meg mindent, amit mondtam neki. Nem mintha az én koreaim jobb lett volna. Miután körbenéztünk a palota részén tovább mentünk a Titkos Kertbe, ahova csak vezetővel lehetett bemenni. Nagyon szép volt, de Dórival biztosra vettük, hogy nyáron sokkal szebb. Még be volt fagyva a kis tavacska, meg a fák is csupaszok voltak, hideg is volt, mert fújt a szél, esőre is állt az idő, ezért még a nap elején Jihyeon vett nekünk egy esernyőt. A kert is gyönyörű volt, de elfáradtunk rendesen.
 |
| Órafétis, megint XD |
Útközben megtaláltuk I Szunsin admirális szobrocskáját és Szedzsong királyt is. :D
 |
| Az évszázad képe! :D |
Ezután elmentünk az Ehwa Egyetemhez (Ide megálló – ide járt Jihyeon nővére), ahol rengeteg diák, útszéli kis ételes standok és rengeteg bolt várt minket. Mivel már esteledett a kivilágított boltok ezrei még csodálatosabbnak hatottak. Megnéztük az egyetemet, ami hatalmas volt és egyáltalán nem koreai stílusa volt. Inkább éreztem egy kicsit magamat Oxfordban (igaz, még soha se voltam ott), mint Koreában.
Itt bevártuk Jihyeon legjobb barátnőjét Seunghee-t, majd együtt elmentünk vacsorázni. Seunghee jól értette a japánt is, úgyhogy még az is bejött a beszélt nyelvek sorába. Már képekről ismertem, és a valóságban is nagyon kedves. Persze mindent tudott rólam, szóval drága Jihyeon mindent elmondhatott, köztük azt is, hogy kis szívem csücske az Exo. :) Az ebédet is és a vacsorát is Jihyeon állta, mind a hármunknak, ami hihetetlen nagy kedvesség volt tőle. Persze én is vittem neki ajándékot, de na.
Utolsóként elmentünk Yeouinaru megállóhoz, ami ott van a Han folyó partjánál, így láttuk Szöult esti fénypompában a folyópartról. Kevés volt az ember, viszont hideg volt, mégis nagyon kellemes. Közben szürcsöltük a Banana Milk-ünket (ez híres itt a fiatalok körében, meg finom is). Pauline nagyon rákapott már az első naptól kezdve. Gyönyörű volt a partról nézni a várost és kezdtem felfogni, hogy megint itt vagyok. Ez az! :D
Mikor már későre járt az idő, Jihyeon és Seunghee együtt visszakísértek a Hapjeong-i állomásra és elköszöntünk. Nagyon örültem, hogy két év után találkozhattam vele! Tényleg!
*megj.: elnézegetve a képeket... miért hordtam állandóan rövidnadrágot harisnyával?! Nem fagyott be a lukam is?! ... Valaki válasz? Nem? Gondoltam... biztos a japán divatot próbáltam követni, de... Reni drágám, a japán divat N e m. Á l l. J ó l. A koreai. Na az már azért jobb. XD
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése